Ezért nem emlékszünk a korai gyerekkorunkra
A többségünknek nincs túl sok emléke életünk első három-négy évéből. Ami az illeti, viszonylag kevés emlékünk van mindenről, ami hétéves korunk előtt történt.
A többségünknek nincs túl sok emléke életünk első három-négy évéből. Ami az illeti, viszonylag kevés emlékünk van mindenről, ami hétéves korunk előtt történt.
hirdetés
hirdetés
Ráadásul amikor megpróbálunk visszaemlékezni a korai évekre, sokszor képtelenség eldönteni, hogy tényleges emlékekről van-e szó, vagy csupán a régi fotók és a családtagok által elmesélt történetek alapján van egy képünk a múltról.
A jelenséget Jeanne Shinskey, a Royal Holloway pszichológusa szerint a szakemberek “gyerekkori amnéziának” nevezik, és a pszichológusok bő egy évszázada igyekszenek megfejteni a titkát. Ezzel együtt még mindig nem teljesen világos miről is van szó.
Első látásra úgy tűnik, hogy a leginkább ésszerű magyarázat az, hogy a csecsemőknek és az óvodásoknak még nincs teljesen kifejlődve az emlékezőképessége. Ugyanakkor a tudomány már bizonyította, hogy már a hat hónapos kisbabák is képesek rövidtávú memóriát működtetni, amely percekig tart, illetve hosszútávút is, amely hetekre, bizonyos esetekben pedig akár hónapokra szól.
Felfedezték, hogy a hat hónapos csecsemők, ha egyszer megtanulták, hogyan kell működtetni egy játékvonatot a fogantyú segítségével, két-három héttel később is emlékeznek rá. Az óvodások emellett olyan eseményekre is emlékeznek, amelyek évekkel korábban történtek. Igaz, csak a számukra fontos, személyes eseményekre emlékeznek, de ez is valami.
Shinskely szerint a memóriához kapcsolódó képességek persze még nem érik el a felnőttek szintjét, ez a fejlődés a serdülőkorig tart. Fontos szerepe van az emlékek kialakításában és megőrzésében a nyelvnek is. Az anyanyelv folyékony elsajátítása nagyjából hatéves korig megtörténik, és ez az a pont, ahol a gyerekkori amnézia is véget ér.
