Ezért nem érzi, mennyire beteg, ha a gyereke is az

A gyerek a nagyi vállán távozik, még integetek az ajtóból, aztán összeomlok, fetrengek, szenvedek, és hirtelen rámtör, hogy valójában milyen átkozottul pocsékul vagyok. De hol volt eddig ez az érzés?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
betegség
2014. július 07. Gyarmati Orsolya

A gyerek a nagyi vállán távozik, még integetek az ajtóból, aztán összeomlok, fetrengek, szenvedek, és hirtelen rámtör, hogy valójában milyen átkozottul pocsékul vagyok. De hol volt eddig ez az érzés?


Három napja fekszünk itthon a gyerekkel betegen. Ronda egy vírus, émelyítő, kínzó tünetekkel. A fiam a takaró alatt pihen egész nap, ha lehet, én is ezt teszem, egyébként meg ápolom, persze, ahogy tudom. Nem is nehéz. Aztán megjön a nagyi, hogy átvigye magához a szomszédba, hadd legyen néhány órám aludni, ha már éjszaka nem tudok. A gyerek a nagyi vállán távozik, még integetek az ajtóból, aztán összeomlok, fetrengek, szenvedek, és hirtelen rámtör, hogy valójában milyen átkozottul pocsékul vagyok. De hol volt eddig ez az érzés? És vajon hová tűnik a betegség, amikor kiderül, hogy épp az év legjobb koncertje lesz este? És hogyan tudjuk fél órára összekapni magunkat a lázból, ha épp vizsgázni kell menni? 

Ahhoz, hogy erre valami magyarázatot találjunk, először is azt kell tudni, hogy kórkép és a betegség nem ugyanaz. A kórkép a testünk, a szerveink konkrét (jobb esetben) beazonosítható baja, az ideálistól eltérő működése, míg a betegség egy szubjektív állapot, rajtunk múlik. A tüneteink észlelése, értelmezése, értékelése, és az, hogy ezekkel mit kezdünk, mind tőlünk függnek. Pontosabban attól, hogy milyen korábbi tapasztalataink vannak, milyen emberek vagyunk, milyen az aktuális élethelyzetünk, milyenek a körülményeink, a hangulatunk. Részben ezért van az is, hogy különböző dolgoktól is leszünk jobban: egyeseket a méregtelenítés, másokat a vudu vagy a gyógyszerek gyógyítanak meg.