Ezt gondolja a gyerek a világról – zseniális!

Nagyon vicces (gyakorlatilag végtelen) hírfolyamot találtam a reddit-en, arról írnak a hozzászólók, milyen totális félreértéseik voltak a világról gyerekkorukban. Kiválogattam néhány szerintem vicceset, aztán kommentben meg jöhetnek a saját élmények.

“Őszintén hittem, hogy egy napon idősebb leszek, mint a bátyáim. Azt gondoltam, ők megállnak az öregedésben, én meg utolérem őket.”

“Azt hittem, hogy a táblára kiírt benzinár az a teljes fizetendő összeg, nem pedig a gallononkénti ár. Mindenki annyira ki volt akadva a benzináraktól, én meg azt gondoltam: ezt még én is ki tudnám fizetni.”
“Én is ezt gondoltam. Apám állandóan panaszkodott, én meg láttam, hogy 1,42 dollár, vagy ilyesmi, és azt gondoltam: ‘úristen, miről beszél? Ez nem sok pénz!'”

“Nagyon kis koromban azt hittem, az emberek csak azért mennek az autópályára, hogy versenyezzenek. Az nem volt meg, hogy az a cél, hogy gyorsan eljussunk valahonnan valahova. Úgy éreztem, az anyukám nem valami jó ebben, mivel igen gyakran leelőzték.”

“Katolikus iskolába jártam, és esküszöm, azt hittem, hogy két vallás létezik, a katolikus, meg az általános. Aki az utóbbiban hisz, az megy az általános iskolába. Nyilvánvalóan.”

“Azt hittem, hogy a repülőgépekkel az égben lévő helyekre lehet elutazni. Úgy gondoltam, hogy ha a gépeket arra használják, hogy felszálljanak velük, akkor a célállomásnak is valahol magasan, máshogyan elérhetetlen helyen kell lennie. Évekig azt hittem, hogy Spanyolország valahol a felhők fölött lebeg, puszta szem számára láthatatlanul. Azt is gondoltam, hogy az a gyerekek egy reggel hirtelen felnőttként ébrednek fel, szakállasan, munkahellyel, a politika iránt érdeklődve.”

“Egészen zavarbaejtően sokáig biztos voltam benne, hogy a só és a bors kioltják egymás hatását. Túl sós? Adj hozzá egy kis borsot!”
“Azt hittem, azt hívják paprikának, amikor összekevered a sót és a borsot egy fűszertartóban, mivel Só és Bors gyerekét Paprikának hívták a Blue’s Clues-ban (amerikai mesefilm)”

“Kiskoromban megkérdeztem a nagybátyámat, hogyan csinálják, amikor lelövik az embereket a filmekben, hogy olyan valóságosnak néz ki. Azt mondta, keresnek valakit, aki nagyon hasonlít a színészre, és szeretne öngyilkos lenni, és őt lövik le ilyenkor. Én meg persze elhittem, sőt, elképzeltem egy helyiséget, tele öngyilkosságra vágyó emberekkel, akik várnak a sorukra, és akkor jön a rendező, és azt mondja: hmmm (rámutat valakire), te úgy nézel ki, mint az ikszipszilon, gyere velünk. Mekkora köcsög volt!”

“A gerillaharcra azt hittem, gorillaharc. Addig értettem, hogy különböző kormányok felfegyvereznek gorillákat, de az már lenyűgözött, hogy a gorillák képesek használni a gépfegyvereket a vaskos ujjaikkal. A majmok bolygójában láttam, hogy tudnak lovagolni, és nagyon mérgesen nézni, de ez [a háború] mégiscsak kitaláció kell legyen, nem? Annyira össze voltam zavarodva, el is határoztam, hogy inkább egy szót sem szólok, ha erről van szó a hírekben.”