Fáradtság ellen: közös éneklés a babával

Vidám, önfeledt, együttműködő gyerek – csupa pozitívum, mindez egyetlen varázsszer hatására. Nem kell vitamintabletták vagy különleges terápiák hatására gondolni, itt egy sokkal egyszerűbb és mindenki számára elérhető lehetőségről van szó: az éneklésről.

Tente baba

Ha belegondolunk, hogy vajon miért fakad dalra egy stadionnyi meglett szurkoló egy győztes meccs végén, egyszerű a válasz: mert örülnek. És örömükben énekelnek. A dolog visszafelé is érvényes, ha énekelni kezdünk, és együtt énekelünk másokkal, az öröm valahogy megteremtődik.

A közös éneklés könnyen megszerezhető örömforrás a szülők és kisbabájuk között is. A négy fal között nyugodtan levetheti mindenki a rossz énekhanggal kapcsolatos gátlásait. A gyereknek mindegy, milyen hangon énekelünk, élvezi a ritmust és a dallamot, és a ráfigyelést. Mivel csecsemő korban még csak viszonylag nagy hangtávolságokat és kevés hangot tudnak megkülönböztetni, a Hinta- palinta, vagy a Tente baba, tente típusúdallamok tökéletesek. A ritmus és a hangerő „szabályozza”, hogy milyen hatást tudunk kihozni a gyermekből, vidám kacagást vagy éppen megnyugvást, elcsöndesedést.

Éneklés minden nap

Az óvodákban természetes, hogy sokat énekelnek, körjátékokat játszanak a gyerekek, az iskolába lépve azonban a zenei nevelés szinte nullára csökken. Az utóbbi hónapokban a mindennapos éneklés gondolata újra napirendre került, és talán meg is valósul. Mielőtt bárki rosszul lenne, hogy ismét egy újabb plusz óra jön az amúgy is túlterhelt gyerekeknek, itt most nem erről van szó.

Fazekasné Vízkelety Klára általános iskolai tanító szerint egyre több pedagógus érzi szükségét annak, hogy a gyerekeknek a közös éneklés élményét nyújtsa. „Ehhez nem kell külön tanóra, de sok múlik a tanár saját ötletein, elszántságán. Lehetséges lenne akár a tanítás megkezdése előtti perceket kihasználni; akár úgy, hogy minden héten más műfajú dalokat énekelni. Lehetne pl. népdalos, kánonos, modern és a gyerekek által szabadon választott kedvencek hete. Ha ráéreznek az ízére, már nem kellene győzködni őket. Itt nem fontos a tökéletesen tiszta hang, sokkal fontosabb az együttlét, az együtt valamit létrehozunk öröme. Az éneklés – zenélésnek vannak kimutatható eredményei a tanulás, figyelem, együttműködés terén, de ennél sokkal fontosabb, hogy lélekben emeli fel a gyereket. Énekelni jó – ezt az érzést kell elültetni a gyerek szívében és fejében.”

A zene mindenkié

A zene olyan közös anyanyelve mindenkinek, amelynek jótékony hatását a személyiség kiteljesedésére már senki nem kérdőjelezi meg. Egyre több kutatás támasztja alá Kodály Zoltán elsőre talán meghökkentő gondolatait:

„Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel… még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése”.

A nemzetközileg elismert, de a nálunk szinte elfeledett Kodály-módszer lényege, hogy a gyermek az óvodától kezdve naponta találkozzon az énekléssel. Ezt a célt szolgálva az 1960-as években számos énekzenei általános iskola alakult, ahol heti hat zeneóra mellett a karéneklés is kötelező volt. Az ilyen iskolákba járó gyermekek amellett, hogy zeneértő felnőttekké váltak, jobban tudnak teljesíteni és jobbak a fizikai képességeik is. Mára az énekórák száma minimálisra csökkent, és alig van kifejezetten ének-zenei tagozat. Pedig a teljesítményekben mérhető jobb eredmény mellett arról sem szabadna elfelejtkezni, hogy a közös éneklés mindenképpen a másikra való odafigyelést is megkívánja, erre pedig igen nagy szükség van.

Ének vagy hangszeres zene?

Ha az éneklés a mindennapok része lett, szinte természetes a hangszerekkel való ismerkedés. Sokan ezt bonyolultnak, költségesnek tartják (jó, sokszor az, de nem az orgonával kell elkezdeni…), két botot egymásnak ütögetve már kész is az első ritmushangszer, amivel az éneket kísérni lehet. Csépe Valéria pszichológus, az MTA kutatója egy konferencián arról beszélt, hogy a zenei nevelés bizonyíthatóan formálja, “fényesíti” gyermekkorban az agy még fejlődés alatt álló, különböző funkciókat ellátó belső hálózatait. A zene, és elsősorban a hangszeres játék hatására szerkezeti változások következnek be az agyban és megfigyelhető relatív térfogat növekedés is. A zene hatására nem csupán a szerkezet, de a funkció is változik, így megfigyelhető az is, hogy az agy nem csupán feldolgozza, dekódolja a hangokat, de önmaga is „zenél”. A kutató hangsúlyozta, hogy az iskolán kívüli zenei nevelésre jó példa a venezuelai El Sistema és az amerikai Harmony Program kezdeményezés is, az utóbbit vizsgáló kutatások eredményei szerint 1-2 év lefolyása alatt hatalmas változás figyelhető meg a részt vevő gyerekek zene és hang, valamint a beszédfeldolgozó agyterületeinek fejlődésében.

Aki az ének és zene jótékony hatásáról többet szeretne tudni, a témában érdemes elolvasni ezt a cikket!

Mondókák, versek, énekek: kerekito.hu