Féltés vagy féltékenység? A zöld szemű szörny

Oszter Alexandra színésznő, illusztrátor úgy véli, hogy a féltékenység kifejezetten alkati kérdés. Tizenéves korában volt egy barátja, aki gyakorlatilag üldözte, követte a szerelmével. Az ilyenfajta szerelem nem egészséges szerinte. A szüleitől jó példát látott: bár édesapjáért rajongtak a nők, édesanyja ezt egészségesen kezelte, mindent meg tudtak beszélni otthon. Rengeteg olyan férfit ismer, aki alaptalanul, mindenféle ok nélkül féltékeny kedvesére.

(fotó: textilekszerek)

Családháló: Szerinted mi vezethet a féltékenységhez?

Oszter Alexandra: Szerintem a féltékenység kialakulásának több oka létezhet, a legfőbb ok úgy vélem, az önbizalomhiány, vagy olyan bizonytalanság lehet, ahol az egyén nem találja önmagát. Ha egy kapcsolat jó úton jár, akkor a féltékenység is nehezebben fordul elő.

CSH: Mi a féltés és féltékenység között a különbség? Van?

OA:A féltés szeretetből fakad, míg a féltékenység a birtoklási vágy miatt alakul ki. Nagyon messze van egymástól a két fogalom. A féltékenységnek egy egészséges része lehet az, amikor egy csinos hölgy elindul a férjével egy “bálra”, ahol több szem szegeződik rá. Ilyenkor jöhet az a mondat, hogy “látod, mindenki téged néz”. Erre a férfi sokkal inkább büszke, és azt érzi, hogy látjátok, ő az enyém. Természetesen egy ilyen helyzetben is meg lehet jegyezni, de ez közel sem féltékenység, hanem sokkal inkább büszkeség.

CSH: Létezik elferdült féltékenység?

OA: Igen, akkor, amikor már nem egészséges féltékenységről beszélünk, akkor ugyanebben a szituációban a férfi jelenetet rendez, problémázik, úgy, hogy a nő a világon semmi rosszat nem tett. Ez egy nő számára borzasztóan kínos lehet, hisz egy nőnek “feladata”, hogy csinos legyen, és egy ilyen partner mellett, nagyon könnyen le lehet rombolni egy nő önbizalmát, az ilyen férfi kimondva kimondatlanul arra sarkalja párját, hogy ne legyen “igazán nő”, legalábbis társaságban semmiképpen.

CSH: A féltékenységet, hogy kezelhetjük helyesen, szerinted?

OA:A féltékenységet nem igazán lehet “lenyelni”. Ha visszafojtják, és nem beszélnek róla, dupla erővel tör majd ki. Szembe kell nézni a helyzettel. Egyszerre sem szabad rázúdítani a másikra a problémáinkat, nem biztos, hogy a párunkban van a probléma. Mielőtt a beszélgetés megtörténik, magunkba kell szállni.

CSH: Milyenek a féltékeny férfiak? Hogy tapasztalod?

OA: A féltékeny típusú férfiaknál, ahogy én tapasztaltam, mindig sok-sok negatív tulajdonság is jelentkezett. A legfőbb talán az irigység, és az örök elégedetlenség, ami minden féltékeny férfiben benne van. Ez meglátszódik a hétköznapokban is, ez az embertípus, aki mindenhez negatívan áll hozzá. Mindenen morog, mindenben megtalálja, hogy miért rossz, ha valakinek valamiből több vagy jobb van, akkor az is baj. Ez a fajta hozzáállás, és a féltékenység ezen formája egy életre meg tudja rontani a kapcsolatot.

CSH: Létezik olyan, hogy a párunk kierőszakolja a megcsalást?

OA: A féltékeny férjek esetében nagyon sokszor a nőnek esze ágában sincs félrelépni. Addig-addig mennek a “felesleges”, ok nélküli támadások, ameddig meg nem történik valóban a megcsalás. Sok kapcsolat ér emiatt véget, és sajnos, egyre több esetben lehet hallani arról, hogy agressziót szül a féltékenység.

CSH: Mi vezethet ahhoz, hogy ennyi megcsalás van ma?

OA: Mindenki egész nap hajszolja magát, és soha semmiben sem lehet biztos, miközben a világ azt próbálja belénk táplálni, hogy mennyire fontosak a külsőségek. Szép autó, szép lakás A nők elhiszik, hogy az érték az egyenlő a nagy házzal, nagy autóval. Amennyiben pedig a férfi ezt nem tudja felmutatni, akkor jönnek a gondok. Sajnos sok ilyen helyzetet tapasztaltam a környezetében. Manapság már felborultak az erőviszonyok a férfi-női kapcsolatban is, szerintem egyre több a sérült ember. Az embereknek nincs egészséges képük önmagukról.

(fotó: textilekszerek)

CSH: Különbözünk egymástól: férfiak és nők?

OA: A nő és a férfi alapvetően is rengeteg dologban különbözik, és egy párkapcsolatban pedig kiegészítik egymást. A férfiak jellemében van a vadászat, a vadászösztön, míg a nő választ egy férfit, és ennyi.

CSH: Te, hogy tapasztaltad szüleidnél. Mindig megvolt a feltétlen bizalom?

OA: Nálunk a családban, soha nem jelentett gondot a féltékenység. Édesapját imádták a nők, mindig is körülrajongták. Anyukámban soha nem volt féltékenység, nagyon jól, és elegánsan kezelte a helyzetet. Rendszeresen hívogatták őket nők telefonon, küldtek leveleket, de az édesanyja ezen soha nem bosszantotta fel magát, nagyon kulturáltan beszélt a hölgyekkel, és “küldte el őket melegebb éghajlatra”. Mindig azt mondta, hogy úgysem fog nála jobb nőt, feleséget találni, és hogy legyen tisztában azzal, ha őt elveszíti, akkor ennyi.

CSH: A nők, hogyan féltékenyek?

OA: Jellemzőek a hisztérikus rohamok, ha féltékenységről van szó. A megoldás csak az lehet, hogy a nő önmagában rendet tesz, és nagyon higgadtan egy beszélgetés mellett rákérdez esetleges aggályaira. A férj reakcióiból úgyis egyértelműen kell, hogy látszódjon mi az igazság. De ha még oka is van egy nőnek a féltékenységre, akkor is muszáj az, hogy magába nézzen, hogy ő mit hibázott a kapcsolatban. Olyan otthoni körülményeket kellene teremtenie, hogy a férj ráébredjen arra, hogy nincs szükség vadászatra. Amennyiben egy féltékenységi roham már “megvaduláshoz” vezet, mindenképpen szükség van szakember bevonására, akár terápia formájában. De a legeslegfontosabb a kommunikáció! Kommunikálni kell egymással, anélkül semmi nem működhet. Ha valaki biztos magában, akkor ott jó eséllyel a kapcsolat is biztos lesz, ám ha a bizonytalanság érezhető a másik fél könnyedén menekül el.

CSH: A Te életedben volt olyan, aki elferdült szeretettel szeretett?

OA: Tizenéves koromban volt olyan barátom, aki üldözött, követett, és bárhová is mentem, mindenhol megjelent. Nagyon rendes srácnak tartottam mindig is, de képtelen volt leküzdenie az alaptalan féltékenységet. Előfordult olyan, amikor barátnőimmel táncoltam valahol, megjelent a barátom, és kirángatott a táncparkettről. Ez természetesen meg is mérgezte a kapcsolatot. Muszáj, hogy legyen mind a két félnek “szabad választási joga”, és külön is eljárhasson bármikor. Egyébként pedig, miért is ne nézhetne meg engem bárki, és akár fordítva, én miért ne nézhetnék meg bárkit. Abban a világon semmi nincs.

Bogár Zsuzsa tanácsadó pszichológus szerint a féltékenység nem alapvetően része egy kapcsolatnak. A szeretet és a birtoklás fogalma itt összemosódik. Az a lényeg, ha problémánk, kételyeink, rossz érzéseink vannak, beszéljük meg társunkkal.

Családháló: Honnan ered a féltékenység?

Bogár Zsuzsa: Egyes pszichológusok evolúciós alapokra vezetik vissza a féltékenység jelenlétét. Mivel az embernek szüksége van a reprodukcióhoz – a gyermek foganásához és a felneveléséhez is – egy társra, ezért ha érzékelőink jelzik annak a veszélyét, hogy ez megborulhat, beindul a féltékenység érzése.

CSH: Minden párkapcsolatban jelen van csak kapcsolatonként eltérő mértékben?

BZS: Nem kell feltétlenül jelen lennie. Sokat hallani emberektől, hogy együtt jár a szeretettel, és ha szeretünk valakit, arra féltékenyek is vagyunk, de szerintem ez nem egészen így van. Ez az elképzelés ugyanis összetéveszti a szeretet a birtoklással. Ha szeretünk valakit, annyit jelent, hogy szeretjük azt, ha a másik boldog. Ebbe nem fér bele a féltékenység. Normális esetben vészhelyzetben jelenik meg, gyanújelekre, rossz érzésekre. Ha akkor ezek felszínre kerülnek, – amihez persze elengedhetetlen a nyílt, őszinte kommunikáció- és a rossz érzés elmúlik, akkor el kell, hogy múljon a féltékenység is.

CSH: Létezik olyan, hogy feltétlen bizalom van két ember között?

BZS: Én azt gondolom, igen. Nagyon sok összetevőből áll ez össze, és ehhez akár visszamehetünk a pár két tagjának a csecsemőkorára is. Hogy kialakult-e akkor az ősbizalom bennük. Erre épülhet ugyanis a bizalom a párkapcsolatban. A másik fontos dolog a kapcsolat kezdetétől a folyamatos kommunikáció. Például az, hogy ha megjelenik bennem az első pici kis rossz érzés a másikkal kapcsolatban, akkor ezt ne a barátommal/barátnőmmel beszéljem meg, és legfőképp ne magamban őrlődjek, hanem vele. Ha ez nem így történik, akkor az első ilyen helyzetnél ez lehet, hogy csak egy kis hógolyó, de évek múltán lavinaként robbanhat. Feldmár András mondta, hogy egy kapcsolat akkor jó, ha az ember szabadabbnak érzi magát a másikkal, mint egyedül. Azt gondolom, ezt a szabadságot épp ez a feltétlen bizalom adja.

CSH: Vannak szélsőségek, kutat a másik után, nyomoz. Mi okozhatja ezt a fajta féltést?

BZS: Ez már beteges féltékenység, ami arról szól, hogy a másikat folyamatos kontroll alatt tartsuk. Ez megint csak a birtoklásról szól. Az ilyen emberek birtoktárgynak tekintik a másikat, nem hajlandóak elfogadni, hogy önálló független lény. Ez semmiképp se normális. Azt mondják ilyenkor, nem bíznak a másikban. Valójában magukban nem bíznak, hogy képesek a másik számara azt és olyat nyújtani, hogy mellettük maradjon. Ha ez a biztonságérzés megvan egy kapcsolatban, akkor nincs féltékenység. Az ilyesféle szélsőséget általában a másik ember elvesztésétől való félelem váltja ki.

CSH: A szélsőségek kezelhetők vagy nem érdemes már ezzel foglalkozni, ha ilyen szintre jutott egy kapcsolat?

BZS:Minden kezelhető, de csak akkor, ha belátta az ember, hogy szüksége van változtatásra, és szeretne is tenni valamit ezért. Párkapcsolat orvoslásánál is alap, hogy megvan-e mindkét félben az akarat a változásra, és nem csak a másik megváltoztatására, hanem saját magára vonatkozóan is. Ha nincs, akkor nem fog változni semmi.

CSH: Akik nagyon nem bíznak egymásban miért maradnak együtt? Mással is felmerülhet ez a probléma?

BZS: Egy kapcsolatból való kilépéshez mindig ki kell lépni a komfortzónánkból, valamint minden változás egyfajta krízis is, amit nehezen tudnak az emberek felvállalni. Mivel a féltékenység, a bizalmatlanság mindig a másik elvesztésétől való félelemről szól, ezért a féltékeny bizalmatlan ember nem is akar kilépni a kapcsolatból, hisz épp a kapcsolat végétől retteg. Azonban, sok esetben, ha megkérdezzük, hogy mit nem szeretne elveszíteni a másikból, nem tud rá válaszolni. A kényelem, a megszokás, a másik, mint tükör elvesztése az, ami igazán fájdalmas.