Ferenc pápa beszéde a szülői hivatásról

A római egyházmegye június 14-én, vasárnap délután tartotta nagytalálkozóját a Szent Péter téren, amelynek során az egyes plébániák papjai és hívei keresték fel a város püspökét, Ferenc pápát – számol be a Vatikáni Rádió.

A derűs légkörű találkozón a pápa hosszú beszédében, melyet folyamatosan rögtönzéseivel bővített, a keresztény ember szülői hivatásáról szólt.

Először azt a szellemi légkört említette, amellyel a mai ember Rómában is találkozik. „Rómának ma erkölcsi és spirituális újjászületésre van szüksége” – fogalmazott. A mostani szellemi légkör egyik legfőbb sajátossága az az ideológiai gyarmatosítás, melynek eszmei alapja a relativizmus. Azt vallja, hogy „az evangélium szép dolog, de maradjon csak ott, ahol van. Nem érinti meg a szívet”. Éppen ezért van szükség újjászületésre, a gyerekek és a fiatalok nevelésére, „mely felelősség elsősorban benneteket érint” – mondta a résztvevőknek a Szentatya. Megemlítette példaként a két héttel ezelőtti tapasztalatát, amikor egy fiatal apa elmondta: „általános iskolás gyermekeinknek estéről estére újra katekizmust kell tartanunk, hogy kivédjük mindazt a káros lecsapódást, amit a gyerekek az iskolából hoznak haza, néhány tanár és a tankönyvek hatásaként”.

Az őszi családszinódus távlatában szemlélve a szülői hivatást, a pápa annak misztériumáról beszélt. Minden szülői hivatás, az apaság és az anyaság is az Istentől ered. Ő hív bennünket a kölcsönös és feltétlen szeretetre és ennek gyümölcseként a gyermekvállalásra. Ez a nagyszerű szülői hivatás adja meg a lehetőségét annak, hogy az ember teljesen megvalósítsa önmagát, mert hasonlóvá válik az Istenhez. Apává és anyává lenni tesz bennünket sokkal inkább hasonlóvá az Istenhez. Ez a szülői mivolt egyfajta tanúságtétel is az összes többi keresztény számára, a papok és a szerzetesek számára is, hiszen ők a lelki apaságra és lelki anyaságra kapnak tőletek impulzust. A szeretet szépségét kell megmutatnotok, nem a múlékony lelkesedést, hanem hogy hisztek benne, hogy minden veszekedés után békére találtok. Tudjátok, milyen szép, amikor a gyerekek előtt megcsókoljátok egymást!

Ferenc pápa a szülőket arra emlékeztette, hogy a gyerekek állandóan, folyamatosan nézik, kémlelik és fürkészik a szüleiket, nézik az arcukat, amikor megjönnek a munkából, amikor vendéget fogadnak, amikor pihennek. Azt keresik a szüleik arcán, vajon boldogok-e. A másik oldalról tekintve – intette a pápa a szülőket – figyeljetek arra, hogy a köztetek támadó nehézségek, problémák első áldozatai a gyermekek, a ti gyermekeitek. Nincs nagyobb öröme egy gyermeknek, mint amikor azt látja, hogy a szülei gyengéden szeretik egymást, tisztelettel vannak egymás iránt, és ha kell, megbocsátanak egymásnak.

A szülői hivatás misztériuma után Ferenc pápa a közösség, a kommunió témáját elemezte. Ennek eredete az Isten szentháromságos titka, a három különböző személy teljes egysége a közös isteni természetben. A szülői mivolt ezen a különbözőségen alapul: egymástól különböző két fél, a férfi és a nő közössége a házasság. Ez a különbözőség gazdagság, alapvető és nélkülözhetetlen az emberi személy számára. A jegyespároknak szoktam mondani – emlékezett a pápa –, hogy te, vőlegény, tedd a menyasszonyodat még inkább nővé, és te, menyasszony, tedd a vőlegényedet még inkább férfivá. Együtt vagytok egyek, egy közösségben, de a különbözőség el nem tűnik, hanem megmarad, sőt növekszik, de egységben. A különbözőség ugyanis egymás kiegészítését és kölcsönösséget jelent. Ha ez a különbözőség szembeállít benneteket, akkor először az Isten segítségét kérjétek, emlékezve Jézus szavaira, aki azt tanítja, hogy a mennyei Atya teszi meg az első lépést a gyermekei felé. Amikor pedig sor kerül az különválásra, mert ez is megtörténhet, akkor tudjátok, hogy az egyház a szívén visel benneteket. De keressétek a megértést, gyermekeitek javát. Soha ne használjátok fel őket túszként a nehézségben! Végül Ferenc pápa a kölcsönös megbocsátásra emlékeztette a szülőket, és arra a küldetésre, amit a világ, Róma népe tőlük vár.