Ferenc pápa: Isten a legjóságosabb édesapa, gyermeki bizalommal forduljunk felé!
December 8-án, a szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária főünnepén délben a Szentatya elimádkozta az Angelust a Szent Péter téren egybegyűlt hívőkkel. Beszédében rámutatott Mária készségére, nyitottságára Isten akarata előtt, és azt tanácsolta, hogy mi is Mária szavával kezdjük napjainkat: „Itt vagyok, Uram, teljesedjen be ma rajtam a te akaratod.”
Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot és szép ünnepet kívánok!
Isten szava ma választási lehetőséget tár elénk. Az olvasmányban ott van az ember, aki a kezdetekkor nemet mond Istennek, az evangéliumban pedig ott van Mária, aki az angyal köszöntésekor igent mond Istennek. Mindkét szövegben Isten az, aki keresi az embert. Az első alkalommal Ádámhoz megy, a bűnbeesés után, és kérdezi tőle: „Hol vagy?” (Ter 3,9), ő pedig azt válaszolja: „Elrejtőztem” (Ter 3,10). A második alkalommal Máriához megy, a bűn nélkülihez, aki azt válaszolja: „Itt vagyok, az Úr szolgálóleánya” (Lk 1,38). Az „itt vagyok” ellentéte az „elrejtőztem”-nek. Az „itt vagyok” nyit Isten felé, míg a bűn bezár, elszigetel, miatta magunkra maradunk.
Itt vagyok – ez az élet kulcsszava. Azt jelöli, amikor átlépünk az önmagunkra és saját szükségleteinkre figyelő, horizontális életből az Isten felé forduló, vertikális életbe. Itt vagyok – vagyis az Úr rendelkezésére állok, kigyógyulok az önzésből, ez az ellenszer az örökké elégedetlen életre. Itt vagyok – ez az orvosság a bűn öregítő hatására, ez a gyógykezelés, hogy bensőnkben fiatalok maradjunk. Itt vagyok – vagyis hiszem, hogy Isten többet ér az énemnél. Úgy döntök, hogy az Úrra fogadok, és tanulékonyan figyelem meglepetéseit. Ezért, ha azt mondjuk „itt vagyok”, ez a legnagyobb dicséret, amellyel feléje fordulhatunk. Miért nem kezdjük azzal napjainkat, hogy azt mondjuk: „Itt vagyok, Uram!”? Milyen szép lenne, ha minden reggel azt mondanánk: „Itt vagyok, Uram, teljesedjen be ma rajtam a te akaratod.” Hasonlót mondunk majd mindjárt az Angelusban is, de már most kimondhatjuk közösen: „Itt vagyok, Uram, teljesedjen be ma rajtam a te akaratod.”
Mária az „itt vagyok”-hoz hozzáfűzi: „Történjék velem szavad szerint.” Nem azt mondja: „Történjék, ahogy én szeretném”, hanem „ahogy te szeretnéd”. Nem állít akadályt Isten elé. Nem azt gondolja: „egy kis időmet rászánom, igyekszem egy kicsit, de aztán azt teszem, amit én akarok.” Nem! Mária nem akkor szereti az Urat, amikor épp kedve van hozzá. Úgy él, hogy mindenben Istenre bízza magát. Ez az élet titka. Mindenre képes az, aki mindenben Istenre bízza magát. Az Úr azonban, kedves testvéreim, szenved, amikor úgy válaszolunk, mint Ádám: „Félek, és elrejtőztem.” Isten apa, a legjóságosabb édesapa, és azt szeretné, ha gyermeki bizalommal fordulnánk feléje. Ehelyett hányszor gyanakszunk rá, hányszor gyanakszunk Istenre! Azt gondoljuk, hogy megpróbáltatásokat küld ránk, megfoszt szabadságunktól, magunkra hagy bennünket. Ez nagy hazugság, a kezdetekre jellemző kísértés, a sátán félrevezetése: bizalmatlanságot kelt Istennel szemben. Mária legyőzi ezt az első kísértést az ő „itt vagyok”-jával. És ma a Szűzanya szépségére tekintünk, aki bűn nélkül született és élt, mindig tanulékonyan és áttetszően Isten felé.
Ez nem jelenti azt, hogy számára az élet könnyű lett volna, nem! Az, hogy Istennel vagyunk, még nem oldja meg varázsütésre problémáinkat. Erre emlékeztet a mai evangélium befejezése: „Az angyal eltávozott tőle” (Lk 1,38). Eltávozott: erős ige. Az angyal magára hagyja a Szüzet egy nehéz helyzetben. Ő ismerte, milyen különleges módon lett Isten anyja – az angyal megmondta neki –, de az angyal nem magyarázta el másoknak, hanem csak őneki. A nehézségek pedig rögtön jelentkeznek: gondoljunk csak arra, hogy a törvény szerint rendezetlen helyzetbe került, Szent József kínos helyzetben érezte magát, Máriának félre kellett tennie más elképzeléseket az életéről, aztán mit szólnak majd az emberek… Mária azonban a nehézségek közepette Istenbe veti bizalmát. Bár az angyal otthagyta, hiszi, hogy Isten ottmaradt vele és benne. Bízik. Bízik Istenben. Biztos abban, hogy az Úrral, még ha nem várt módon is, de minden jól megy majd. Ez tehát a bölcs magatartás: ne a problémák irányítsák életünket – az egyik megoldódik, de már jön is az újabb! –, hanem bízzunk Istenben, bízzuk rá magunkat mindennap: itt vagyok! Ez a kulcsszó! Ez az imádság! Kérjük a szeplőtlen Szűz Máriától a kegyelmet, hogy így élhessünk!
A bejegyzés teljes terjedelmében itt olvasható.
