Férfivá vált női sportolók – az NDK doppingőrület áldozatai

A képen egy férfi látható. Pontosabban: egy férfi, aki valamikor nő volt. Csakhogy sportoló is volt. Méghozzá a Német Demokratikus Köztársaságban a 80-es években. És annyi férfi hormont juttattak a szervezetébe az államilag támogatott Nagy Doppingprogram keretében, hogy egyszer csak megszűnt nőnek lenni. Azokra a nőkre emlékezünk, akiket tudtukon és beleegyezésükön kívül tömtek drogokkal, figyelmen kívül hagyva a tragikus következményeket. Az NDK doppingprogram több tízezer sportolót érintett. A legfiatalabbak mindössze tízévesek voltak.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
állam
2016. március 10. Gyarmati Orsolya

A képen egy férfi látható. Pontosabban: egy férfi, aki valamikor nő volt. Csakhogy sportoló is volt. Méghozzá a Német Demokratikus Köztársaságban a 80-es években. És annyi férfi hormont juttattak a szervezetébe az államilag támogatott Nagy Doppingprogram keretében, hogy egyszer csak megszűnt nőnek lenni. Azokra a nőkre emlékezünk, akiket tudtukon és beleegyezésükön kívül tömtek drogokkal, figyelmen kívül hagyva a tragikus következményeket. Az NDK doppingprogram több tízezer sportolót érintett. A legfiatalabbak mindössze tízévesek voltak.


14.25-ös állami terv. Ez volt a száma annak a programnak, amelyet az NDK indított el azért, hogy a kiemelkedő sportolók teljesítményét növelje. A csodaszertől, ahogy akkoriban emlegették az atléták valósággal szárnyakat kaptak. Éppen ez kellett a szocialista NDK-nak, amelynek ideológiája csak a 200 százalékos teljesítményt tartotta elfogadhatónak.

A Második Világháború után a világ vezető hatalmai számára a sport politikai célú felhasználása rendkívüli fontossággal bírt. A sport a 60-as évek közepére az egyik legfőbb propagandaeszközzé vált. Az olyan nagyszabású nemzetközi sportesemények, mint a Világkupa vagy az olimpiai játékok tökéletes színteret kínáltak arra, hogy a háború utáni sérült vagy épp megerősödött egójú országok bebizonyítsák egymásnak: ők felsőbbrendűek a többi nemzethez képest.

Andreas Krieger még Heidi Kriegerként…

Nem volt ez másképp Kelet-Németországban sem, ahol a fasiszta Olaszországhoz és az 1936-os fasiszta Németországhoz hasonlóan a sportra a háború után úgy tekintettek, mint a kiugrási pontra, amely a gyakorlatban bizonyítja be a szocializmus ideológiájának tökéletes működését. A világháborúban kivérzett NDK tele volt elszegényedett, alultáplált, beteg és céltalanul tévelygő emberrel, akiknek iránymutatás és segítség kellett. Az NDK létrehozta a sportbizottságokat, amelyeknek feladata és célja az volt, hogy a testmozgás fontosságát, mint követendő szocialista ideológiát mutassák be: a jó NDK-s sportol, vigyáz egészségére, erősíti testét. A hatalmas elszántság hamar meghozta gyümölcsét: az NDK tarolt minden nemzetközi versenyen: elsőként az 1964-es tokiói, majd a 68-es mexikói, és a 72-es müncheni olimpián. NDK sportoló bronzéremnél rosszabb helyezést nem ért el.

Heidi Krieger ma, Andreasként

Mindez nem csak a felnőttekre vonatkozott – a gyerekeket egészen kis kortól erre nevelték, sportoltatták, versenyeztették. AZ NDK bizonyítani akart mindenáron. É semmilyen eszköztől nem riadt vissza. A tudomány és a gyógyszeripar gyorsan fejlődött, az állam pedig egyre sűrűbben használt szteroidokat, amfetaminszármazékokat, növekedési hormont és a vérdopping módszerét a legjobb eredmények eléréséért.

Rövid távon ezek a sportolók bámulatos teljesítményekre lettek képesek. Ám valamit elfelejtettek velük közölni: hogy hiába a sok aranyérem és a dicsőség, valójában rekordsebességgel tartanak a szakadék felé.

Andreas Krieger

Andreast eredetileg Heidinek hívták. Heidiként 1986-ban aranyérmet nyert az Európa-bajnokságon. Heidi 16 éves kora óta kapott anabolikus szteroidokat, amelyek szép lassan átváltoztatták a testét. Heidi egyszer csak azon kapta magát, hogy már nem biztos abban, hogy ő valójában nő-e, vagy férfi? A drogok olyannyira átalakították Heidi testét (és lelkét), hogy 1997-ben férfivé operáltatta magát. Azóta Andreasnak hívják.

Renate Neufeld

Renate a 70-es évek második felének egyik legjobb kelet-német sprintere volt. 17 évesen került a Kelet-Berlini Sportintézménybe, ahol rendkívül intenzív edzések vártak rá nap mint nap. Egy reggel az edzője, Günter Clam azt tanácsolta neki, hogy szedjen vitamint, mert az még jobban növeli a teljesítményt. Az edzőtől kapott „vitaminok” hatására azonban Renate lába rendszeresen görcsölt, a hangja mélyülni kezdett, és azt vette észre, hogy az egész teste és az arca is erősen szőrösödik. Néhány hónap múlva Renatenak megszűnt a menstruációja. A sportoló gyanút fogott, hogy mindennek a titokzatos vitamin az oka, ezért az edzői utasítások ellenére többé nem volt hajlandó bevenni őket. A titkosrendőrség azonnal rászállt Renatera, akinek csodával határos módon sikerült megszöknie az országból.

Lányok…

Elfeledett áldozatok

Kelet-Németország három évtizeden át tömte sportolóit illegálisan és felelőtlenül drogokkal. A perek a mai napig folynak azok ellen, akik ezért felelősek. Az egyik pert a német Jenapharm nevű óriás gyógyszercég ellen indították, amely a 60-as évektől egészen 1989-ig látta el a sportolókat a szervezetüket tönkretevő szerekkel. Az egyik leghírhedtebb „vitamin” az Oral-Turinabol volt, közismertebb nevén a kék bab, amely emberfeletti képességekkel ruházta fel a sportolókat: növelte az izomtömeget és töredékére rövidítette a felépülési időt. Ám a mellékhatások katasztrofálisak voltak: a nők között meddőséget, mellrákot, elférfiasodást okozott, a férfiaknál pedig szívproblémákat és hererákot.