Fiatalok a tanáraikról: felkészültek – méltatlanul alacsony fizetéssel

A fiatalok háromnegyedének volt olyan tanára, akinek szakmai tudását rendkívül magas színvonalúnak tartotta, és akitől nagyon sokat lehetett tanulni. A megkérdezettek fele olyan pedagógusra is emlékszik, akivel meg tudta beszélni a személyes problémáit, aki segített gondjai megoldásában.

Csaknem ugyanennyien, 46 százaléknyian találtak a tanáraik között olyant, akivel azonosulni tudnak, akinek az élete követendő példa számukra. Az általános és középiskolai tanárok a társadalom számára rendkívül értékes, hasznos munkát végeznek. A tanárokat a társadalmi értékteremtés szempontjából legkedvezőbben a nagyvárosokban végzett fiatalok véleményezték: magas, 4,6-es átlagosztályzattal. Úgy vélik, hogy a pedagógus szakma anyagi elismertsége szerény mértékű: az ötfokozatú skálán (az 1-es nagyon alacsony, az 5-ös nagyon magas) ezt a megbecsülést 2,3-as értékkel fejezték ki.

Ezek a legfontosabb megállapításai annak a közvélemény-kutatásnak, amelyet a múlt 3 hónapban készített az Ipsos a 15–25 év közöttieket reprezentáló 550 személy megkérdezésével.

Nem csak az idősebbeknek vannak emlékei nagy tudású tanáregyéniségekről; a fiatalok háromnegyedének vannak, voltak ilyen tanárai. A jelenleg iskolába járók 84 százaléka találkozik magas színvonalú órákat tartó oktatóval, a már dolgozók háromötödének jutott eszébe egykori tanárai közül ilyen. Pedagógusaik kiemelkedő szakmai felkészültségéről főleg a nagy városok fiataljai számoltak be (Budapesten82, amegyeszékhelyeken 92 százalék). A kis- és közepes városokban, a községekben is a többségnek (72, illetve 65 százaléknak) voltak olyan tanárai, akiknek tudását rendkívülinek tartották.

A fiatal felnőttek csaknem felét tanította olyan tanár, aki többet adott a tantárgyak oktatásánál; nevelőként, a reá bízott lányok, fiúk gondjai megoldásában is részt vett. Az iskolarendszer mindegyik típusában az átlagnak megfelelő arányban tapasztaltak a diákok a problémákra érzékeny tanárokat, s egyformán jellemző volt ez a városokban és a falvakban is. A jelenleg is tanulók körében intenzívebb a serdülőkori gondokra is figyelő pedagógussal való beszélgetések élménye: 53 százalékuk tett említést ilyen tanárról. A már nem tanuló fiatal felnőttek körében 39 százaléknyian emlékeznek magánéletükkel is foglalkozó pedagógusokra.

A fiatal korosztály tagjainak csaknem fele (46 százaléka) példaképnek tartja valamelyik tanárát. A lányok jóval nagyobb arányban találtak a maguk számára követendő életúttal rendelkező pedagógust, mint a fiúk (52, illetve 40 százalék). A szakmunkásképzőkben, szakiskolákban végzettek 35 százaléka tekint valamely tanárára példaként, az általános iskolát végzettek körében ez arány 44 százalék, az érettségizettekében 53 százalék. Leginkább a nagyvárosok diákjai találkoztak mintát adó tanáregyéniségekkel – 56 százalékuk.

Az általános és középiskolai tanárok a társadalom számára rendkívül értékes, hasznos munkát végeznek. A fiatal felnőttek a pedagógusok tevékenységét ebből a szempontból 4,3–4,4-es értékekkel minősítették. A tanárokat a társadalmi értékteremtés szempontjából legkedvezőbben a nagyvárosokban végzett fiatalok véleményezték: magas, 4,6-es átlagosztályzattal. Úgy vélik, hogy a pedagógus szakma anyagi elismertsége szerény mértékű: az ötfokozatú skálán (az 1-es nagyon alacsony, az 5-ös nagyon magas) ezt a megbecsülést 2,3-as értékkel fejezték ki. Ez a vélemény Budapesten és a nagy lélekszámú vidéki településeken a leginkább elterjedt. Ekként megállapítható: a nagyvárosok fiataljai érzik a leginkább azt, hogy a pedagógusok sokkal kevesebbet keresnek, mint amennyit megérdemelnének.