Fogyatékos gyermekként a befogadó családban

„Isten minden kis tücskének akad hely a kórusban. Némelyik hangja mély, a másiké magas. Megint másik hangosan ciripel a telefondróton, és aki csak tapsolni tud, olyan is akad.” Margaret Martle szavai oly érzékletesen fejezik ki, mennyire sokfélék is vagyunk, mennyire sokféle képességekkel rendelkezünk.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
befogadó család
2014. december 03. Paulik András

„Isten minden kis tücskének akad hely a kórusban. Némelyik hangja mély, a másiké magas. Megint másik hangosan ciripel a telefondróton, és aki csak tapsolni tud, olyan is akad.” Margaret Martle szavai oly érzékletesen fejezik ki, mennyire sokfélék is vagyunk, mennyire sokféle képességekkel rendelkezünk.


Sajnos mai világunk mégis hamarabb ad visszajelzést számunkra azokkal a jártasságokkal kapcsolatban, amelyeknek nem vagyunk kellően a birtokában, miközben elfelejtkezik arról, ami jól működik. Pedig egyes kutatások alapján az egyensúly megőrzése érdekében legalább ötször annyi jót kellene egymás felé kifejeznünk, mint amennyi negatívat.

Amikor egy családba fogyatékos gyermek születik, az egyensúly szintén felborul. Természetes reakcióként a szülők önmagukat, egymást vagy az orvost hibáztatják, indulatosak egymás irányában. A külvilág is nehezen talál kapcsolódási pontot, gyakran ad kifejezést előítéleteinek, így a sérült gyermeknek és családjának nagy utat kell megtennie a belső egyensúly elérése irányában. Ezt gyakran nem is sikerül elérniük, ehelyett sérelmeik világába zárkóznak, s negatív érzelmeik, indulataik megmaradnak. Mindez megnehezíti számukra, hogy helyzetükben pozitív elemeket is felfedezzenek. Ennek hiányában sérült gyermekük gondozását, nevelését sem tudják megfelelően ellátni.

Ilyen esetben is nagy segítséget nyújthatnak a befogadó szülők, akik a szükséges időszakban gondoskodni tudnak a gyermek testi-lelki szükségleteiről, miközben a szülőket is támogatják a változás érdekében. Fontos, hogy olyan otthont nyújtsanak a gyermek számára, amelyben sérültként is megértést, elfogadást, érzelmi támaszt, egyúttal pedig képességeinek fejlesztését kaphat, s amelyben a gyermek a meglévő jó, akár bizonyos területeken a megszokottnál is jobb képességeit is megmutathatja. Gyakran éppen a sérült személy tanítja az egészségeseket olyan látásmódra, amelyet ők ép készségeik által nem tapasztalhattak meg. Ehhez azonban elengedhetetlen az egymásra figyelésnek és a toleranciának érzékeny összhangja.

A befogadó szülők sokrétű felkészítést kapnak annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb gondoskodást nyújtsák az otthonukba érkező fogyatékos személy számára. A TÁMOP 5.4.10-12/1-2012-0001 projekt keretében mindehhez készült tananyagaik a kidolgozó Apor Vilmos Katolikus Főiskola honlapjának tananyag-tárházában (www.avkf.hu/kotetek) elérhetőek, jelenleg is folyamatosan bővülnek lényeges, fontos információkat feldolgozó, segítő fejezetekkel.

Apor Vilmos Katolikus Főiskola
szakmai munkacsoportja