Fogyjon gyerekkel: babás sportok anyáknak

Sok nő a szülést követően csalódottan néz a tükörbe: a terhesség alatt felszedett kilók ugyanis nem tűnnek el egyik napról a másikra, a bőr állapotáról nem is beszélve! Persze a legtöbben megfogadják, hogy nem lesznek olyan anyukák, akik maguk mögött hagyják a mozgást, de akinek van gyereke az tudja, hogy egy cseppet sem könnyű úgy megszervezni a napokat, hogy maradjon egy kis idő a sportra.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2013. szeptember 25. Gyarmati Orsolya

Sok nő a szülést követően csalódottan néz a tükörbe: a terhesség alatt felszedett kilók ugyanis nem tűnnek el egyik napról a másikra, a bőr állapotáról nem is beszélve! Persze a legtöbben megfogadják, hogy nem lesznek olyan anyukák, akik maguk mögött hagyják a mozgást, de akinek van gyereke az tudja, hogy egy cseppet sem könnyű úgy megszervezni a napokat, hogy maradjon egy kis idő a sportra.


Na, akkor most még jobban megutáltatjuk magunkat az állandóan kifogást keresőkkel, összeszedtünk egy rakás lehetőséget, amihez még a gyereket sem kell lepasszolni valakinek. Elismerjük, egyik sem ér fel egy terepen lefutott maratonnal, de kezdetnek, újrakezdésnek pont jók lehetnek. Bónusz: felnőtt társaság!!!

Baba-mama torna

Talán a legismertebb babás mozgás az a baba-mama torna. Ha úgy gondolja, hogy a gyermeke végig megrémülten nézi édesanyját, ahogy ő furcsábbnál furcsább mozdulatokat csinál, nagyot téved, ugyanis csak elvétve akad olyan, aki ne élvezné. Ez nem is csoda, hiszen a babák is kiveszik a részüket a tornából, mert hát mi lenne jobb súlyzó, mint ő? Így mit vesznek észre az egészből? Anyuka felkapja, „repteti”, emelgeti, simogatja, puszilgatja, tehát fantasztikus szórakozás neki is, miközben persze az ő mozgáskoordinációja és ritmusérzéke is fejlődik, nem beszélve az anya-baba kapcsolat megerősödéséről.

„ A barátnőm – akivel nagyjából egy időben szültem – beszélt rá, hogy menjek el vele egy ilyen tornára, mivel a terhesség alatt elég sok kilót felszedett magára. Belementem, bár egy kicsit aggódtam, hogy a lányom hogy fogja viselni, mivel elég nyűgös természet. Az első órán persze nyöszörgött egy kicsit, de én annyira jól érzetem magam, hogy végre FELNŐTT emberek közt lehetek, hogy elmenetem másodszor is. Még akkor is rosszul viselte egy kicsit, de szerencsére bármikor kimehettem az óráról megetetni, vagy megnyugtatni. Az edző bíztatott, hogy ne hagyjam abba, mert azért a gyereknek is jobb, ha nincs egész nap a négy fal között és gyakrabban van társaságban. Szerencsére pár alkalom után már egyenesen élvezte a dolgot, és az a szép az egészben, hogy nem csak nekem lett jobb a tornától a közérzetem, de a kislányom is sokkal nyugodtabb lett.” /Judit/