Fogyókúrázni akar a gyerekem, mit tegyek?

Mintha egyre korábbra tolódna az életkor, mikor a gyerekek, különösen a lányok fejében megfordul a gondolat: „Kövér vagyok, le kell fogynom!” Néha annyira alaptalan ez a meglátás, és olyan elszántak a fiatalok, hogy komoly fejtörést okoznak a szülőknek.

---

 

Ijesztő, hogy már a serdületlen kislányok is azon tépelődnek, hogy ha kicsit előrehajolnak ültükben, hurkák képződnek a hasukon, pedig csak a bőr redőződik. Hogy ki sodródik bele túlzott, egészségtelen fogyókúrába, az többtényezős, nincs egyetlen felelős. Természetesen számít a család, hogy ott kapott-e akár kedvesnek szánt, de számára bántó megjegyzéseket a duciságára. Felelős természetesen a médiában sugallt kép, és sokat ront, ha a baráti társaságban, osztályban erős a norma, hogy vékonynak kell lenni. Ha minden erről szól körülöttünk, nehéz, szinte lehetetlen kivonni magunkat a hatása alól. Mivel az evészavar is legtöbbször egy egyszerű fogyókúrával kezdődik, érdemes a kezdetén komolyan venni a kérdést.

 

Akkor sem könnyű a helyzet, ha a gyereknek valójában semmi szüksége nem lenne a fogyókúrára, azaz nem kövér, és akkor sem, ha tényleg van rajta plusz súly. Nyáron motiválhatja a gyereket, hogy vetkőzni kell, és egyáltalán nem nyugtatja meg a szülő józan intelme arról, hogy fogyni lassan, életmódváltással, leginkább sporttal érdemes. Ha őt az bántja, hogy kínosan érzi magát a strandon, nem megoldás számára valami, ami fél vagy egy év múlva hoz eredményt.

 

 

Akár van túlsúly a gyereken, akár nincs: a szülő ne tegye ezt állandó témává! Megalázó a csemete számára, ha evés közben megszólal a szülő: „ezt már ne edd meg, azt mondtad, fogyni akarsz”. Ha mások is ott vannak, akkor se hozzuk szóba a témát: a gyerek teste privát szféra, nem közösségileg megtárgyalandó kérdés.

 

A két legrosszabb stratégia, amit a szülő követhet, ha bagatellizálja a gyerek érzéseit, és ha azt mondja, sugallja, hogy úgysem járhat sikerrel. Ahhoz, hogy megmaradjon a fiatallal az érdemi kommunikáció, tudomásul kell venni, hogy egyfelől, elégedetlen magával, nem érzi magát jól a bőrében, másfelől változtatni szeretne ezen. A szülő persze képviselheti, ha másképp látja, és úgy gondolja, nincs szüksége a kamasznak a fogyásra, de nem érdemes egy legyintéssel elintézni, hogy „dilis vagy, nincs semmi baj a fenekeddel”, mert ettől még nem múlik el a rossz érzés. Csak azt fogja gondolni a gyerek, hogy persze, hogy a szülőnek nincs vele baja, nem az ő teste vagy, hogy naná, hogy ezt mondja, az övé még nagyobb. Ahogy az sem kielégítő megoldás számára, ha azt mondjuk: „te egyszerűen ilyen alkat vagy, hiába koplalsz, akkor is így maradsz!” Ezzel akár belekergethetjük egy őrült fogyókúrába, hiszen már nemcsak a fiúknak, nekünk is meg akarja mutatni, tud ő fogyni.