Gondolatok Anyák napjára

Az Anyák napja nem csak az anyukákról szól, hanem a családfa összes női szereplőjéről. Minden anyáról a múltban, a jelenben és a jövőben. Az anyaság és annak a megünneplése örök.

Anyák napjakor nem csak az anyukámra meg a nagymamámra szoktam gondolni, hanem a dédimamámra is, akiről bár ködös emlékeim vannak csak, de azt tudom, hogy isteni pogácsát tudott sütni, a dédimamámra, aki 12 évesen félárván maradt és így nevelte fel a három kisebb testvérét, és az összes olyan női felmenőmre, akik valamit is átörökítettek belém, akik miatt is vagyok most olyan, amilyen. Sőt, ha tovább megyek, az összes olyan nőnemű lényre, aki valamit is hozzátett a személyiségemhez. Akik miatt én most úgy nevelem a gyerekeimet, ahogy: szeretetben, elfogadásban, tisztelettel és toleranciával.

Belegondoltatok már, hogy a rengeteg nehéz sors ellenére, amit az anyáink a történelem folyamán megéltek mennyi szeretetet adtak át? Mennyi jóság volt a munkától kikérgesedett kezükben? Mennyi tündérmesét tudtak mondani, pedig néha a poklok poklát járták meg? Mennyi vigaszt és támaszt tudtak adni a gyerekeiknek, miközben ők maguk ezeket sokszor nem kapták meg? Honnan volt ennyi lelki erejük, ennyi szeretet és melegség bennük?