Gyerekcuccbiznisz: a felére sincs szükség!

A gyerek óriási biznisz, a kisgyerek és a csecsemő pedig ha lehet, még nagyobb. Amikor kiderül, hogy érkezik az első gyerek, a lelkes leendő anyuka rárepül az internetre és a katalógusokra, és csak vásárol és gyűjt, és kap és halmoz, hogy mire megszületik a baba, mindene meglegyen.

A babacuccok gyártói valószínűleg minden este hálaimát rebegnek a fészekrakó ösztönért, ami nem kis részben járul hozzá ahhoz, hogy a kerekedő hasú nők talicskával hordják hozzájuk a pénzüket. Aztán, amikor megszületik a gyerek, mindez még egy fokozattal feljebb kapcsol, és elindul a holmik megállíthatatlan áradata.

De tényleg szükség van ennyi holmira?

Egy újszülöttnek alapvetően négy dolog kell: az anyja/apja, kaja, meleg, valamint nyugodt, szerető környezet. Egyik sem kerül pénzbe, leszámítva persze, ha valaki tápszert vesz. Na jó, kell ruha is, ezt aláírom.

Ehhez képest mi van? Olyan mennyiségű cuccot halmozunk fel a számára, hogy alig fér a lakásba. Kell egy kiskád, amiben fürdethetjük, annak kell egy összecsukható kiskádtartó, kell digitális vízhőmérő, mert mégiscsak pontosabb, mint a könyökünket a vízbe dugni, nem forró-e, aztán kell egy biztonsági babafürdető, mert mi lesz, ha kicsúszik a kezünkből, és elmerül fél másodpercre a tíz centis vízben? Meg persze fürdőjátékok is kellenek. Meg fürdőkréta. Organikus, biorezonáló olajcseppek. Motoros kishajó, felfújható kiskacsa. És ez még csak a fürdetés. Amihez valójában csak gyerek kell, meg víz.

A varázsszó: F.E.J.L.E.S.Z.T.É.S

Nehéz ellenállni a rengeteg csecsemőknek és kisgyerekeknek kínált holminak, mert a legtöbbet kábé azzal próbálják eladni, hogy 1) e nélkül biztos nem éri meg a baba az első évét; 2) aki nem veszi meg a gyereknek, az nem eléggé gondoskodó szülő.

Utóbbi alátámasztására a legjobb érv a halkan elsuttogott fejlesztés szó, aminek hallatán hanyatt-homlok rohanunk megvenni a sokadik fejlesztő játékot, fejlesztő pihenőágyat, fejlesztő könyvet, fejlesztő kiskanalat, akármit. Holott egy csecsemő kábé bármitől fejlődik, ha megfelelően ingergazdag a környezete (egy átlagos család otthona általában az), és foglalkoznak vele, beszélnek hozzá, viszik ide-oda, engedik manipulálni, mozogni. Ja, játszani pedig nem a sok ezerbe kerülő, tíz nyelven hellózó, villogó-daloló, színes-szagos fejlesztő játékokkal szeretnek a legjobban, hanem az üres kézkrémes tubusokkal. Pedig az ember a lelkét kiteszi.

Unalomból vásárolni

Azonban a feleslegesnek bizonyuló, vagy használatba végül alig vont babadolgok felhalmozásának nem csak az a mozgatórugója, hogy mindent meg szeretnénk adni a gyerekünknek, hanem sokszor az is, hogy a szülő (általában a kicsivel otthon maradt anya) unatkozik. Igen, unatkozik. És ezen nem azt értem, hogy egész nap nem tud mit kezdeni magával, annyira nincs semmi dolga, mert egy, vagy pláne két kicsi mellett sokszor délután háromkor veszed észre, hogy aznap még nem ültél öt percet egyvégtében. Inkább arról van szó, hogy az agy felnőtt elfoglaltságok, felnőtt beszélgetések és tevékenységek után sikoltozik.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!