Gyerekek, akik nem léteznek – mégis több tízezren vannak

Kínában nagyjából 30 ezer észak-koreai gyerek él az állam” radarja” alatt, vagyis illegálisan, ám megfosztva mindenféle „juttatástól, legyen az egészségügyi ellátás, iskolába járáshoz való jog, vagy állampolgárság. Ők Kína láthatatlan gyermekei.

Szüleik általában az észak-koreai rezsim elől menekülve disszidáltak Kínába, ám a disszidensek gyerekei nem járhatnak iskolába, nem kapnak orvosi ellátást és az állampolgárságra sem jogosultak. Nagyon sok gyermek olyan nők leszármazottja, akiket kínai férfiaknak adtak el emberkereskedők.

North Korean human rights advocate Sungju Lee, “Ezeknek a gyerekeknek a legalapvetőbb emberi jogaik sincsenek. A kínai állam szemében nem léteznek.”, mondta el a The Guardiannak Sungju Lee észak-koreai emberi jog ügyvéd. A Nemzeti Egyesítés Koreai Intézete becslései szerint jelenleg nagyjából 30 ezer gyermek élhet így Kínában, bár a pontos számokat – épp a láthatatlanság miat – nehéz meghatározni.

Jihyun Park 1998-ban disszidált Észak-Koreából Kínába, ahol házasságra kényszerítették egy kínai férfival. A nő elmondta: amint átlépte a határt, odajött hozzá pár ember, akik szállást, védelmet, ennivalót és munkát ígértek, ám hamar kiderült, hogy „egyszerű” emberkereskedők, akik kínai férfiaknak adják el a nőket. Park egy fiút szült, ám amikor a gyerek négyéves lett, a nőt elfogta a kínai rendőrség és visszadeportálta Észak-Koreába, ahol börtönbe zárták. A kis Yong-joon pedig Kínában maradt, kiszolgáltatva erőszakos apjának. Végül Parknak sikerült megszöknie és fél évvel később visszatért kisfiához. Jelenleg Londonban élnek. Nekik hatalmas szerencséjük volt, a láthatatlan gyerekek ugyanis soha többé nem látja anyjukat, akiket visszaküldenek Észak-Koreába.

Az ország menekültkrízise az 1990-es években kezdődött, amikor hárommillió ember halt éhen Észak-Koreában. Sok százezren lépték át illegálisan a kínai határt, és ez a gyakorlat a mai napig él: az emberek szó szerint az életben maradásért szöknek Kínába. A disszidensek nagy része nő, akik ki vannak szolgáltatva a szexrabszolgaságnak és a zaklatásnak.

Gyermekeiket nem ismerik el sem Kínában annak ellenére, hogy a törvény szerint minden olyan személy jogosult az állampolgárságra, aki Kínában született és legalább az egyik szülője kínai. A disszidensek azonban illegálisan tartózkodnak az országban, így ők nem számíthatnak semmiféle ellátásra az államtól.

A Polgári Szövetség az Észak-Koreai Emberi Jogokért egy civil szervezet, amely tavaly 112 menekültet mentett ki Kínából. A legidősebb menekült hatvanéves, a legfiatalabb egy pár hónapos csecsemő volt.

Ám az ilyen szervezetek ereje és hatásköre nagyon kicsi, éppen ezért egyre többen kampányolnak azért nemzetközi szervezeteknél, hogy avatkozzanak közbe és segítsenek ezekek a láthatatlan, kiszolgáltatott embereken.

Jihyun Park a mai napig bűntudatot érez, amiért egyedül hagyta a kisfiát, amikor visszatoloncolták Észak-Koreába. „A fiam nagyon komolyan megsérült érzelmileg. Nyolc évbe telt, mire összeszedte a bátorságát és meg merte kérdezni tőlem, miért hagytam ott annak idején. Természetesen nem saját akaratomból tettem így, és nem gondoltam, hogy még ilyen hosszú idő után is eszébe jut az a fél év. A kérdése mélyen lesújtott. Valahányszor a szemébe nézek, bűntudatot érzek.”

Forrás: The Guardian (via)