Gyereklábra felnőtt cipőt? Nincs más választás

Előbb-utóbb minden gyerek életében eljön a pillanat, amikor a lába túlnövi a 35-ös méretet, és akkor a leesett állú szülőt a szakképzett cipőeladó átkíséri a felnőtt osztályra. A szülő meg csak néz bambán a gyerekről a cipőkre, cipőkről a gyerekre, aki 140 centi, harminc kiló, és a legkevésbé sem hasonlít egy felnőttre, viszont két copf fityeg a feje két oldalán, esetleg éppen hiányzik egy-két foga, majd kinő.

Ennek megfelelően a lábfeje is hiába hosszú, sokkal, de sokkal keskenyebb, mint egy felnőtté, és legalább 7-8 évig még növésben is lesz. A téma nem légből kapott, jelenleg éppen itt tartunk a kilencéves lányommal. Állunk a női részlegen, előttünk magas sarkú, hegyes orrú, vagy két pántból álló (és magas sarkú) modellek sorakoznak. A gyerek viccből (vagy ki tudja) egy-kettőt felpróbál, pipiskedik benne az eladók végtelen örömére, aztán visszateszi őket a polcra, ezekben nem lehet járni. És igaza van.

Évek óta ugyanoda járunk lábbelit venni a gyerekeknek, egy olyan üzletbe, ahol csak minőségi cipőt árulnak, elsősorban magyar gyártóktól (meglepően nagy a kínálat egyébként). Az eladók szakképzettek, nemcsak méretet hoznak, de tanácsot is adnak, segítenek a választásban, és megszakértik a felpróbált cipőt, jó-e a méret, megfelel-e a fazon a gyereknek. A nevünkön szólítanak, és tudják, hogy hányas a gyerekek lába, odafigyelnek.

Az itt dolgozó Móni azonban az aktuális problémánkra csak széttárja a karját: nem igazán tud segíteni. Pedig szeretne, és tudja is, hogy miről van szó, a gyártók azonban nem igazán válaszolnak megfelelő termékkel erre a nagyon is létező igényre. Vagyis de, van néhány cipőgyár, amely előrukkolt junior lábbelikkel, csakhogy ezeket senki sem fogja megfizetni.