Gyermekeket ölni, hogy a szülők ne szenvedjenek

Ez az indoklás az embertelenség rémisztő jele: a szülők szenvedése ok lehet a „súlyos rendellenességet” mutató gyermekek megölésére. Az értékek a feje tetejére állnak: egy ártatlan emberi lényt – anélkül, hogy kifejezhetné a halál iránti vágyát – megölhetnek azért, mert léte érzelmileg fájdalmat jelent másoknak.

Kétezer év elteltével megismétlődhet a gyerekmészárlás. Durván hangzik? Nem mondanánk a Belgiumból és Hollandiából érkező hírek hallatán, amelyeknek nem sok köze van az etikához, annál több viszont az eugenetikához. A múlt héten a belga parlamentben arról a vitatott javaslatról tárgyaltak, amely az eutanáziát kiterjesztené a 18 év alattiakra is. A szomszédos hollandok sem akartak lemaradni. A groningeni protokoll erős talaján – amely már 2004 óta engedélyezi az újszülött-eutanáziát –, a holland orvosokat képviselő Royal Dutch Medical Association (Knmg) kidolgozott egy szöveget (Orvosi döntések a súlyos rendellenességet mutató újszülöttek életével kapcsolatban), amelyben kifejtik, miért elfogadható és olykor miért szükséges a gyermek-eutanázia, írja a SIR.

Ebben a meglepő dokumentumban az orvosi egyesület azt is megfogalmazza, milyen irányvonalakat kövessenek a gyógyíthatatlan betegséggel rendelkező kis betegek esetében. A javaslatok között szerepel az eutanázia alkalmazása is azzal a céllal, hogy megrövidítsék a gyermekek és családjuk szenvedését. A felhozott érv objektíven abszurd: a szülők szenvedése ok lehet a gyermek megölésére. Megerősítik például, hogy etikailag lehetséges az izomlazító halálos injekció beadása, „amikor hosszantartó nehézlégzés áll fenn, kitolódik az elkerülhetetlen halál ideje, és ez a szülők jó felkészítése ellenére is súlyos szenvedést okoz nekik”. A gyötrelem nem tolerálható, jobb megölni valakit, mint szenvedést okozni.

De fennáll a kérdés: kiről beszélünk? Ki a mondat alanya?

Alapvető fontosságú megértenünk, micsoda fordulatot vesznek az értékek ebben az állításban. Egy ártatlan emberi lényt – anélkül, hogy kifejezhetné a halál iránti vágyát – megölhetnek azért, mert léte érzelmileg fájdalmat jelent másoknak. Dr. Eduard Verhagen, az említett dokumentum és a groningeni protokoll egyik szerzője az egyik fontos holland napilapnak, a Volkskrantnak kifejtette, miért releváns a szülők szenvedése: „Ezek a gyerekek szürkék és hidegek, elkékül a szájuk, és pár percenként hirtelen nagyon mélyet lélegeznek. Nagyon nehéz látni ezt a szülőknek, és ez az állapot órákig, olykor napokig is elhúzódhat.” Az orvosok feladata az, hogy megkíméljék a szülőket, hogy gyermeküket ilyen nehézségek között lássák meghalni – magyarázza az orvos. Ez egy jó palliatív kezelés részét jelenti.

Nem azért, mert mindig mi akarjuk feltenni az i-re a pontot, de hosszú évek tanulmányai és orvosi gyakorlata megmutatták, hogy a palliatív kezelések egész mást jelentenek. Vannak felnőttek, akik indokoltnak tartják, hogy olyan emberek életéről vagy haláláról döntsenek, akik nem tudják kifejezni egyet nem értésüket. Ma a súlyosan fogyatékos gyermekekről beszélnek, holnap szóba jöhetnek az agykárosult tizenévesek, holnapután a neurodegeneratív betegségekben szenvedő idős emberek. A jól ismert csúszós lejtő elmélet mintha ma már nem lenne megfelelő. Csúszós lejtő helyett itt sokkal inkább valami meredek szikla előtt állunk, amely nagyon emlékeztet a tarpéji sziklára (az ókori Rómában innen taszították a mélybe az elítélteket).