Gyermekmentő családok – Interjúkötet az örökbefogadásról

Magyarországon a mintegy húszezer gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermek fele örökbe adható lenne, ámde három év felett már nem kellenek senkinek. A velük kapcsolatos előítéleteket oldja az a nemrég megjelent interjúkötet, melyben olyan szülők is megszólalnak, akik a legkitaszítottabbakat vállalták fel egy életre – írja az Igazibb az igaznál című könyvről az evangelikus.hu.

„Mindamellett azért sem változtattuk meg a nevét, hogy tudja, elfogadjuk annak, aki. Emlékszem, amikor először belépett az udvarra, és azt mondta: Nagy Beáta vagyok. Azért egy négyéves gyermek személyisége már nagyjából kialakult. Hogyan magyaráznánk meg neki, hogy holnaptól máshogy hívunk? S mi van az ő saját négyéves identitásával?” – kérdezi Schriffert Teréz gyermekorvos. Ő és férje a vér szerinti fiúk mellé fogadtak örökbe egy kislányt, miután a sajátjukat hatévesen elveszítették egy autóbalesetben. Az anya és az apa elmeséli, hogyan dolgozták fel a történteket, és miként tudtak a kis jövevényhez úgy viszonyulni, hogy Bea a saját jogán és nem elődje árnyékában nőhetett fel mellettük, s válhatott érett személyiséggé. Úgy vélik, a kulcs az elfogadó légkör, amiben a gyerek önmaga lehet, és soha nem kell mást mondania, mint amit gondol.

A kép csak illusztráció!

Rick és Lori Wislocky Törökbálinton élő amerikai házaspár, akik a néma és vak Zsoltit tíz éve fogadták örökbe. A misszionárius pár magyar kórházaknak juttatott el orvosi műszeradományokat, majd a Bethesda gyerekkórház kis lakóinak vittek rendszeresen ajándékokat. „Egy látogatás alkalmával feltűnt nekünk, hogy egy kisfiú egy szál magában ücsörög egy kórteremben, s nem értettük, miért. Aztán a következő héten ugyan nem volt egyedül, de míg a többi gyerek hangoskodott és mókázott, ő egy sarokba elvonulva sírt, látszott, hogy szorong. Ami szintén feltűnt, hogy míg más gyerekek ágyánál ott ültek a szülők, nála soha egyetlen látogatót sem láttunk.

Lori ösztönösen lépett oda Zsolti ágyához, és megérintette a kezét, jelezvén, hogy nem kell félnie. Zsolti erre megragadta a kezét, az arcához szorította, majd abbahagyta a sírást. Egyszerűen nem akarta elengedni Lori kezét, úgyhogy jó ideig csak álltunk ott, és csendben imádkoztunk érte” – meséli a férfi a négyéves cigány kisfiúval való találkozásuk történetét, aki koraszülöttként egy konyhakövön látta meg a napvilágot. Rick szavaiból kiderül az is, hogy az évek során rájött: a fiának, aki rendkívül sokat fejlődött mellettük, még a csodánál is sokkal inkább szüksége van az elfogadásra.

„Évente átlagosan kétezer gyermeket nyilvánítanak örökbe fogadhatónak, 1500 szülő jelentkezik örökbefogadásra, és 700 örökbefogadás valósul meg. Tehát 1300 gyermek nem kell senkinek. A kötet többek között ilyen gyerekek sorsával is foglalkozik” – mondta el a bemutatón Ferenczi Andrea szerkesztő.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább IDE kattintva!