Gyógyító bocsok: kis orvosok a nagy félelem leküzdéséért

Nagy baj történt az oviban: egy mackó súlyosan megbetegedett. Annyira, hogy ki kell venni a vakbelét. Szerencsére szakértő és segítő kezekből nincs hiány: sok 5-6 éves doktornéni és -bácsi, valamint zöldköpenyes kis műtősök sürgölődnek a szegény plüss körül. Néhány pillanat, s a mackó már kapja is az infúziót, lefertőtlenítik, érzéstelenítik, előkerül a hasából a betegséget okozó vakbél,  és hipp-hopp, már össze is varrták. A kis doktorok boldogan néznek a felnőttekre: ők segítettek, lám, nem is volt mitől félnie a macinak. És ha egyszer netán majd ők kerülnek kórházba, tudni fogják, hogy nincs miért szorongani. Éppen ez a Gyógyító Bocsok-program lényege.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2014. február 25. Gyarmati Orsolya

Nagy baj történt az oviban: egy mackó súlyosan megbetegedett. Annyira, hogy ki kell venni a vakbelét. Szerencsére szakértő és segítő kezekből nincs hiány: sok 5-6 éves doktornéni és -bácsi, valamint zöldköpenyes kis műtősök sürgölődnek a szegény plüss körül. Néhány pillanat, s a mackó már kapja is az infúziót, lefertőtlenítik, érzéstelenítik, előkerül a hasából a betegséget okozó vakbél,  és hipp-hopp, már össze is varrták. A kis doktorok boldogan néznek a felnőttekre: ők segítettek, lám, nem is volt mitől félnie a macinak. És ha egyszer netán majd ők kerülnek kórházba, tudni fogják, hogy nincs miért szorongani. Éppen ez a Gyógyító Bocsok-program lényege.


A Gyógyító Bocsok-program (Teddy Bear Hospitals, TBH) egy nemzetközi projekt része, amely 2009-ben indult útjára Angliából. Lényege, hogy csökkentse a gyerekekben a félelmet az orvosi rendelőkben és kórházakban.

A program elképesztő népszerűségnek örvend világszerte: a gyerekek Angliában saját mackóikat vihetik el a programra, és rajtuk gyakorolhatnak mindenféle olyan dolgot, amit a valóságban időnként nekik is át kell élni, legyen az oltás, gyógyszerbevétel, vizsgálatok, vagy rosszabb esetben műtét. Európában jelenleg 160 orvosi egyetem vesz részt a programban: az önkéntesek vagy a kórházakban, egyetemeken szerveznek programokat, vagy óvodákba látogatnak el, és adják át a gyógyító, segítő, felelősségről szóló szerepet a gyerekeknek egy rövid időre.


 

Egy-egy ilyen Gyógyító Bocsos esemény során a gyerekek maguk mondják el, mi is a mackó baja: hol fáj neki, mi történt vele, stb. Ezután egy felnőtt segítségével felállítják az anamnézist, majd megvizsgálják: megnézik a pulzusát, ellenőrzik a szívhangját, esetleg meg is röntgenezik. Ha a mackónak eltört valamije, természetesen sínbe is teszik. Végül közösen megírják a receptet, és ki is váltják a gyógyszert a Gyógyító Bocsok Gyógyszertárból.

Hatalmas élmény az is, amikor a gyerekek elmesélik, hogy a mackó leesett az asztalról és ott fekszik azóta a földön. Ekkor az önkéntes orvos, aki a programot vezeti, felhívja a mentőket, akik pillanatokon belül meg is érkeznek igazi “szirénásautóval”, ráteszik a hordágyra a macit és teljesen igaziból beteszik őt a mentőbe. Ezután pedig a gyerekek is randalírozhatnak egy kicsit az izgalmas járműben, persze szigorúan orvosi köpenyben.

A program nem csupán arra törekszik, hogy a gyerekek ne féljenek. A Gyógyító Bocsok önkéntesei számára ugyanolyan fontos az is, hogy az orvosok és medikusok megtanuljanak minél jobban kommunikálni a gyerekekkel, hiszen egészen más hozzáállás, lelkület és szóhasználat kell egy kisgyermekhez, mint egy felnőtthöz.

Magyarországon a Bács-Kiskun Megyei és a Szegedi Kórház kapcsolódott be a programba. Az orvosok és rezidensek reggel beülnek a mentőbe (amit kinthagynak az ovi előtt), bekopogtatnak a nagycsoportokba (mert a kisebbek még túl fiatalok ehhez), és pillanatok alatt megtalálják a hangot a gyerekekkel, akik bizony eleinte megszeppenve álldogálnak, hiszen mégiscsak doktornénik- és bácsik jöttek hozzájuk, márpedig az nem szokott jót jelenteni.

Ahogy azonban előkerülnek az apró zöld és fehér köpenyek, műtősmaszkok és az a rengeteg izgalmas felszerelés, amihez eddig sosem lehetett hozzáérni, mindjárt feloldódik a hangulat. A különös eszközök, mint a fonendoszkóp, a spatula, a vérnyomásmérő, a sín vagy az infúzió végre értelmet nyernek, s mivel csupa pozitív élmény kapcsolódik hozzájuk, nem is érdemes már félni tőlük. Na, meg idő sincs ilyesmikre, hiszen a mackó beteg lett, s már csak ezért sem lehetett tovább szégyellősködni: a tettek mezejére kell lépni.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akik elvégzik a Gyógyító Bocsok-”kurzust” (és még hivatalos oklevelet is kapnak róla!), sokkal együttműködőbbek, ha orvosi rendelőbe, kórházba kell menniük. Nyugalmuk sokat segít az egészségügyi dolgozóknak is, a gyerek pedig ismerős tárgyakat lát, olyanokat, amiket ő maga is kipróbált, s a macit sikerült meggyógyítani. Ebből pedig az következik, hogy akkor őrajta is segíteni fognak. Mindez óriásit lendít mind a kommunikáción, mind a gyógyulási folyamat sebességén is.

A Gyógyító Bocsok olyannyira népszerű, hogy a két kórház orvosai, szakemberei alig győzik az iramot. Motivációjuk azonban nagyon erős, éppen ezért szeretnének minél jobban kiszélesíteni egyrészt a meglátogatandó óvodák számát, másrészt azoknak a területeknek az arányát, amelyekbe a gyerekek bepillantást nyerhetnének.