Ha a szülők nem értenek egyet a nevelésben

Hagyján, hogy az ember szülőként igyekszik következetesen viselkedni, és megpróbálja kitalálni a megfelelő megoldást egy-egy nevelési helyzetre, és ez önmagában is számos megválaszolandó kérdést vet fel. Egyedül is problémás eldönteni, mit engedjünk, mit tiltsunk, büntessünk-e, ha igen, hogyan.

De ennél még sokkal kényesebb kérdés, mi van, ha már megszülettek bizonyos válaszok, a szülőtárs azonban másképp vélekedik. Szerinte probléma, ami szerintünk nem, vagy éppen fordítva, esetleg a miénktől eltérő eszközökkel nevelne.

Nem baj, ha vannak nézetkülönbségek a szülők közt, elvégre két szülője van a gyereknek, nem kell, hogy egyik a másik klónja legyen! Mindenki a maga személyiségével van jelen, persze, hogy egyikük szigorúbb, a prioritás is máshova eshet bizonyos kérdésekben: egyiknek szívügye az egészséges életmód, a másiknál inkább belefér a nassolás, egyik ragaszkodna a teljes képernyőmentességhez, a másik szerint valamennyi rajzfilm belefér stb.

A legfontosabb: nem kell megijedni, ha vannak különbségek akár temperamentumban, akár bizonyos helyzetek megítélésében, mert ennek így kell lennie. Szinte nyomasztó is, ha a két szülő szóról szóra ugyanazt szajkózza, ez megkérdőjelezi a hitelességüket, robotszerűvé teszi őket, noha a gyereknek hús-vér szülőkre van szüksége.