„Ha anya elmegy, apa bejön a szobámba és…” – a botrányos UNICEF-videók margójára

 „A szervezet kommunikációjában világos, nem félrevezető elvet követ. Elkerüli a félretájékoztatást.” –ez olvasható az UNICEF Magyar Bizottság Alapítványának etikai kódexében. Ennek az állításnak azonban drasztikusan ellentmondanak azok a videók, amelyekben gyerekek mondják el plasztikusan és higgadtan bevált módszereiket, amikor meg akarják védeni magukat apjuk zaklatásától…

Hatalmas felháborodást váltottak ki az UNICEF 1 százalékos kampányfilmjei, amelyek, bár nyilvánvalóan azért születtek, hogy felhívják a figyelmet a gyermekbántalmazás jelenlétére, súlyosan félretájékoztatnak. Ahelyett, hogy azt sugallnák: ha gyerekként bajban vagy, hívj segítséget, azt üzenik: oldd meg egyedül a problémáidat, elég néhány trükköt bevetned.

Márpedig a gyermekbántalmazásnak éppen az az egyik legfontosabb üzenete, hogy nekünk, felnőtteknek segítenünk kell, hiszen a gyerek tökéletesen kiszolgáltatott, de ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha ki mer lépni a tabuk, a szégyen, a megfélemlítés és a rettegés fogságából és elmondja, mi is történik vele otthon.

A három videóban szereplő gyerekek részletesen és higgadtan ecsetelik, hogyan lehet elbújni, eltorlaszolni az ajtót, kitömni a ruha alatt magukat, hogy ne fájjon annyira a verés, vagy kesztyűt húzni a kilincsre, hogy amikor nekilökik őket, az ne okozzon akkora sérülést. Mert ha apa jön, ravasznak kell lenni.

Az UNICEF-kampányfilmek egyik üzenete ezáltal viszont az, hogy minél leleményesebb vagy, annál ügyesebben megúszod. A másik az, hogy apa az elkövető. Lehet, hogy a filmek kiötlői szimbolikusnak szánták a láthatatlan apafigurát, és csak azt akarták vele üzenni, hogy az elkövetők 90 százaléka közeli hozzátartozó, barát vagy ismerős, ám a filmeket nézve ez nem “jött át”, csupán az, hogy azt hihetjük: csak az apák csinálnak csúnya dolgokat gyerekekkel. Az apák – úgy általában. A film ugyanis általánosít. Nincs balansz. Nincs kontraszt. Nem jön át, hogy vannak gyerekek, akiket bántalmaznak bizonyos felnőttek, de ez távolról sem minden családra igaz!!!

Hogy miért kellene ezt szájbarágni? Hát, csak azért, mert a videókat a mozikban vetítették, méghozzá mesefilmek előtt (is). Nyilván ez a módszer a váratlanságra akart építeni, a meglepetésre, a drasztikusságra, hiszen, ha egy moziban ülő gyerek végignézi a videót, egész biztosan megdöbben. Vagy azért, mert maga is bántalmazott, és még az életben nem gondolt arra, hogy mások is lehetnek azok (ami  egyébként „jó” irány, hiszen az valóban segítség, ha a gyerek rájön, hogy nincs egyedül, csak nem így kellene szembesülnie ezzel!!!), vagy azért, mert nem tudta, hogy létezik ilyen, hogy egy gyerek rettegjen az apjától, aki rendszeresen bántja őt, ha anya nincs otthon…és mi a következő gondolata: lehet, hogy minden apuka csinál ilyet???

Félreértés ne essék: szó sincs arról, hogy ne tartanánk fontosnak azt, hogy a gyermekbántalmazás minél több fórumon helyet, figyelmet, hangsúlyt kapjon. A Családháló létrejötte óta rendszeresen ír a témáról, interjúkat készít, petíciókat oszt meg. Sőt: konkrétan úgy gondoljuk, a gyermekbántalmazásról nem lehet eleget beszélni, és nem is szabad annyiban hagyni a témát, amíg nem lesz változás végre. És igen, a gyermekbántalmazás rettenetes, iszonyú, tragikus, durva és elképzelhetetlen sérüléseket okoz lelkileg és fizikailag egyaránt. Nem lehet tehát róla finomkodva beszélni. Pont azért nem, mert még mindig tabu, még mindig láthatatlan, még mindig némák a gyerekek, és a szemtanúk is.

Viszont ilyen módon szembesíteni ezzel a témával a gyerekeket nagyon rosszat eredményezhet. Csupa fals képzetet, téveszmét, célt tévesztett félelmet. A gyermekbántalmazást épp elég fals képzet és téveszme övezi így is. Ne tegyünk rá még egy lapáttal!

A CitizenGO aláírásgyűjtésbe kezdett a videók betiltása érdekében. Aláírni ITT lehet.

A videókat ITT, ITT és ITT lehet megtekinteni.