Ha apu vagy anyu lelép – túlélőtippek egyedül maradt szülőknek

Amikor valamelyik szülő úgy dönt, hogy kilép a kapcsolatból, akkor felborul a család élete. Mégis mit tehetünk, hogy a lehető legkevesebb sérülést szenvedjék a szeretteink, és mi is minél előbb túl legyünk rajta?

Negyvenedik életévemhez közeledvén egyre több felbomló kapcsolatot látok magam körül az ismerősi-baráti körben. Azt tapasztalom, hogy van, akinek viszonylag hamar sikerül újraértelmezni az életét, és van, aki még évekig magára marad a dühével, bosszúvágyával, önmarcangoló gondolataival. Egy szakítást, válást kiheverni nem egyszerű feladat, de van néhány túlélőtipp, amivel megkönnyíthetjük az újrakezdést.

Adjunk időt magunknak!

Minden válás fájdalmas, minden szakításnál olyan társtól válunk el, akit nemrég még szerettünk, és akinek hosszú éveken át ismertünk minden szokását. Éppen ezért nem is lehet elfelejteni egyik napról a másikat. Hiába próbálunk dacból, bosszúvágyból, vagy „csakazértis” új életet kezdeni, ez nem fog menni pusztán akaratból. Adjunk időt magunknak, adjunk időt az elengedésnek, gyászoljuk meg rendesen a kapcsolat végét. Adjunk engedélyt magunknak, hogy végigéljük fájdalmainkat. Ha végigmegyünk ezeken a stációkon, könnyebben tudunk talpra állni a szakítás után.

Keressünk az újrakezdéshez támogatót!

Lelkileg teljesen megtépázottan jövünk ki egy válásból, hiszen akár hirtelen következik be szakítás, akár hosszas vergődés után, a kapcsolat megszakadása általában tanácstalanságot, bizonytalanságot, önbizalomhiányt vált ki belőlünk.  Elhagyatva, megcsalatva, kijátszva érezzük magunkat, és dühösek vagyunk nem csak a volt párunkra, hanem az egész világra is. Ne maradjunk magunkra ezekkel a negatív érzésekkel, hanem keressünk egy olyan támogató szakembert, aki segít nekünk a talpra állásban. Teljesen mindegy, hogy kineziológushoz, pszichológushoz, coach-hoz, vagy más mentálhigiénés szakemberhez fordulunk, a lényeg, hogy bízzunk meg benne száz százalékosan. Az ő segítségével könnyebben túljutunk a nehéz időszakon, és kezdünk új életet.

Alakítsunk ki új szokásokat!

Az új élethelyzetben átalakul a napirend, és rengeteg mindent másképp fogunk csinálni, mint ahogy eddig megszoktuk. Nyilván lesz egy csomó plusz feladatunk, ami korábban nem volt. Például, nekünk kell munka után edzésre vinni a gyerekeket, vagy megszervezni, hogy ki-mikor-hol van a csemetékkel. Ezek a feladatok plusz energiákat rabolnak el tőlünk, de ha jól csoportosítjuk a teendőket még jól is jöhetünk ki az új helyzetből. Amíg a gyerekek edzésen vannak, mi is mozoghatunk a sportterem környékén, vagy magunkkal vihetjük a régen vásárolt, de még soha el nem olvasott könyveinket. És persze felszabadul az az idő is, amíg a párunk lesz majd a gyermekeinkkel. Itt az alkalom, hogy eljárjunk tornázni, megtanuljunk egy új nyelvet, vagy kipróbáljunk egy teljesen új hobbit. Ettől nem csak jobban fogjuk magunkat érezni, hanem az önbizalmunk is megnő, hiszen mertünk változtatni.

Öntsük ki a szívünket a barátainknak

Legőszintébben azoknak tudunk beszélni az érzéseinkről, akik legközelebb állnak hozzánk. Öntsük ki a szívűnket a legjobb barátainknak, és ők boldogan fognak meghallgatni minket, és örülnek, ha segíthetnek nekünk. Ha túl vagyunk a lelkizésen, akkor a szervezzünk közös programot, ami új élményeket ad, és segít testileg és lelkileg is feltöltődni!

Hagyjuk ki a konfliktusból a gyerekeket

Gyermekeink nem tehetnek arról, hogy a szüleik ezentúl külön fognak élni, ezért hagyjuk ki őket a szakítás, és a válás körüli csatározásokból. Ők ugyanúgy szenvedő alanyai az új helyzetnek, mint mi magunk. A különválás időszakában előfordulhat, hogy érzelmeiket sokkal hevesebb módon fejezik ki, dührohamot kapnak, látszólag ok nélkül hisztiznek, vagy duzzognak. Fogadjuk el, hogy olyan helyzetbe kerültek, amelynek nem tudnak urai lenni, és szükségük van érzelmeik kinyilvánítására. Magyarázzuk el nekik türelmesen, hogy ami történik, az nem az ő hibájuk, ezért semmiképp se érezzék felelősnek magukat érte. Nézzük az ő érdekeiket, és ne akarjuk, hogy valamelyik szülő pártjára álljanak.