Ha beteg, akkor is megszülöm!

Ágnes és Edit mindketten már a terhességük alatt tudták, hogy a gyerekük súlyos beteg lesz, mégis úgy döntöttek, megtartják őket. Az egyik kisfiú csupán három és fél hónapot élt, a másik pedig Down-szindrómásként születik majd. Mit kell mérlegre tenni ilyenkor, mikor erősebb az önvád, és miért látják az orvosok a legtöbbször az abortuszban az egyetlen helyes utat?

Edit most várja ötödik gyerekét. A négy lány után a 20. hétben van egy kisfiúval, aki Down-szindrómás. Annak ellenére, hogy nem volt könnyű feldolgoznia a diagnózist, egy percig sem bizonytalanodtak el abban a férjével, hogy megtartják a babát. “Nem az alapján döntöttem, hogy milyen információm vannak erről a betegségről, és hogy milyen az élet egy ilyen gyerek mellett. Ez nem számított. Ha azt mondták volna, hogy még a méhemen belül biztosan meghal, akkor is elutasítottuk volna a terhességmegszakítást” – mesélt a döntés pillanatáról.

Ha egy várandós nő szembesül vele, hogy a kisbabája nem egészséges, élete egyik legnehezebb választása elé kerül: megtartsa-e a babát annak ellenére, hogy lehet, egész életében ápolásra szorul majd a gyereke, vagy pedig megszakíttatja a terhességét. Az első kérdés az egy ilyen helyzetben, hogy a szülők, az édesanya erkölcsi meggyőződésével egyáltalán összeegyeztethető-e a terhességmegszakítás. Aki azt mondja, hogy nem, nála a döntésben fő szempont lehet annak mérlegelése, hogy milyen minőségű élete lehet a születendő gyereknek, ha beteg, illetve milyen hatással lesz az a családra – mondta Kovács József orvos-bioetikus.

“Milyen lesz a gyerek születése után az élet, mennyire tud a család segíteni ebben a helyzetben, mennyire tudják majd a gyereket hozzásegíteni a boldogsághoz” – sorolta az orvos a lehetséges szempontokat. Egy ilyen döntés, akármi is a vége, mindenkit nagyon megvisel. Ha egy édesanya megszakíttatja a terhességét, nagyon sokáig lelkiismeret-furdalása lehet, még akkor is, ha a családja azt érezteti vele, hogy jól döntött.

Több édesanyával, beteg gyerekekkel és szüleikkel foglalkozó alapítvány és egyesület vezetőjével is beszélgettünk az elmúlt napokban. Egyikőjük sem tört pálcát azok felett a szülők felett, akik nem a beteg gyereküket választották. Abban azonban szinte kivétel nélkül egyetértettek, hogy a lehető legkevesebb tájékoztatást kapják a döntési lehetőségekről a terhes nők. Az egyik alapítványi vezető több, beteg gyereküket váró nőtől is hallott már olyat, hogy az orvosok a házassága tönkremenetelével és a többi gyereket ért hátrányokkal riogatták őket.