Ha egyke gyerek voltál önző felnőtt válik belőled?

Sokan úgy vélik az egyke gyerek önző, akaratos, elkényeztetett és önállótlan. Ezzel szemben, aki testvérek között nő fel az sokkal empatikusabb, önállóbb és a munkában is jobban állja a sarat. De vajon tényleg ez az igazság? Valóban meghatároz minket a testvéreink száma, illetve annak hiánya?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2016. május 20. Csontos Dóra

Sokan úgy vélik az egyke gyerek önző, akaratos, elkényeztetett és önállótlan. Ezzel szemben, aki testvérek között nő fel az sokkal empatikusabb, önállóbb és a munkában is jobban állja a sarat. De vajon tényleg ez az igazság? Valóban meghatároz minket a testvéreink száma, illetve annak hiánya?


Ha általánosságban akarunk beszélni akkor elmondhatjuk, hogy nemcsak egykékből válhatnak önző gyerekek, hanem akár elsőszülöttekből vagy azokból a gyerekekből, akik valamelyik szülő figyelmét kiemelten élvezik. „A köztudatban az él, hogy az első gyermek az sokkal több figyelmet kap, mert az érkezését sokkal több várakozás előzi meg. De azt is mondják, hogy több törődést is kapnak, míg a másodiknak ebben már osztoznia kell. A szülőknek ebben kell segítenie. Ez megelőzi a testvérféltékenységet is, mert ha gördülékeny megy a szeretet elosztása, akkor az elsőszülött nem fogja magát hátrányban érezni.”

A pszichológus szerint az, hogy egy gyerekből milyen felnőtt válik sokkal inkább a szülőn múlik, mint a gyerekszámon. „Nem hiszek ezekben a nagy általánosításokban. Úgy tapasztalom mind szakmailag, mind emberileg, hogy a személyiségre sokkal nagyobb befolyással vannak azok a körülmények, amelyekben felnőnek. – kezdi Pólya Bella, klinikai szakpszichológus. Gondolok itt arra, hogy egy egykének is ugyanúgy osztoznia kell a figyelmen, ha vannak unokatesók a családban, mint azoknak, akiknek több testvérük van.” De előfordulnak olyan esetek is, amikor a szülőnek annyira ellentétes személyisége van a gyerekétől, hogy egyszerűen nem tudnak jól együttműködni. Itt hiába küzd a gyermek az édesanyja/édesapja szeretetéért, a számára kielégítő szeretet sosem fogja megkapni tőle, hiába vágyik rá.

„Egyke vagyok, és teljesen boldog!”

Béla 36 éves és egyke. Valójában van két testvére az apja révén, akiket sosem ismert meg a szülei válásának okán. Ő személy szerint örül annak, hogy egyedül nőtt fel. Annak ellenére, hogy ő kapott minden szeretetet nem érzi magát elkényeztetnek és úgy véli kellően önálló lett. „Tény és való, hogy sokáig éltem otthon, de ez nem a kényelem miatt volt, hanem a szükség hozta így. Már megvettem a saját lakásom, de a hitelem törlesztője miatt nem tudtam beköltözni. Ezért az tűnt a legjobb megoldásnak, hogy tovább maradok édesanyámnál.” Arra a kérdésre, hogy nagycsaládot tervez-e elsőre határozott nemet kapok. Majd vacillálni kezd… „A feleségemnek vannak testvérei, ő három gyermeket szeretne. Én szívesen megállnék egynél, hogy őt tisztességgel felneveljük és minden anyagi támogatást megadjunk neki, ami nekem, illetve a feleségemnek adatott meg kellőképp. De ő az a nő, akit szeretek, így ha azt mondja három gyermeket szeretne, akkor természetesen partnere leszek majd ebben.” – teszi hozzá nevetve.

A szakértő példaértékűnek nevezi ezt a hozzáállást. Pólya Bella szerint nagyon fontos, hogy a leendő szülők közösen döntsenek arról hány gyermeket szeretnének. Mint mondja, látott arra példát, hogy egy pár négy gyermeket tervezett, de valamiért az első után megálltak. „Közösen hoztak egy felnőtt döntést, amivel mindketten egyetértettek. Ilyenkor sosem az anyagi vagy egyéb tényezők a fontosak, hanem az, hogy közösen mi az, amit el tudunk fogadni és mi az, amit vállalni tudunk.” 

„Arra vágyom, hogy nagycsalád vegyen körbe a vasárnapi asztalnál, de nem minden áron.”

Juli marketingesként dolgozik egy cégnél, három testvére van, egy fiú és két lány. Nem minden testvérével jó a viszonya, de ennek ellenére azt mondja, több gyermeket szeretne. Legalábbis egynél többet. „Sokat dolgozom, de szeretem a munkám. Tudom, hogy lassan családot kéne alapítanom, de még nem érzem úgy, hogy eljött az én időm. Van egy élettársam, vele két gyermeket tervezünk. Neki nem volt testvére, viszont nagycsaládra vágyik. Az indoka az, hogy jó lett volna, ha van egy testvére, akivel véd-és dacszövetségben élnek.” A beszélgetésből kiderül, hogy Juli nem szeretne több gyermeket kettőnél, ennek pedig az az oka, hogy tudja, hogy létezik a középsőgyermek-szindróma, mert ez náluk is kialakult és nem akarja, hogy a gyermeke is megszenvedje ezt.

Egy testvér a hiedelmek szerint, persze nem csak aszerint, de megtanít arra, hogyan osztozzunk meg mások szeretetén, figyelmén és idején. Egy jó testvéri kapcsolat erősíti a bizalmat, így könnyebbé teszi a barátkozást és a másokban való őszinte bizalom kialakulását. Egy testvér mellett nem érezzük magunkat egyedül világban. Ezek a pozitív tulajdonságok persze mind függnek attól, hogy a testvérek milyen családban nőnek fel és attól is, hogy a szülők mennyire igyekeznek a testvéreket egyenlő bánásmódban részesíteni. 

Összegébében elmondhatjuk, hogy a mai, XXI. századi világban nincs nagy különbség abban, hogy valaki egyke vagy sem. A lényeg a nevelésben rejlik. A mai gyermekek már másként gondolkodnak, mint a szüleik így sokkal közösségibbé tudják nevelni az egykéket. „Ha valaki nem akar több gyermeket vállalni, de fél, hogy a gyermeke nem lesz kellőképp szocializált, akkor ezt kiküszöbölheti azzal, hogy elviszi őt játszóházba, közösségbe, unokatesókhoz. Ha tudatosan döntünk a nevelésről meg tudjuk teremteni ugyanazokat a feltételeket, amiket a testvérek adnak meg egymásnak a pozitív irányú fejlődéshez.