Ha férfi vagy, férfiakkal is versenyezz!

A Daily Mail számolt be először arról, hogy két brit férfi nőként, női indulókkal szemben versenyezhet a riói olimpián. Ez eset felháborító, hiszen a férfiaknak „csak” annyit kell tenniük, hogy alacsonyan tartják a tesztoszteronszintjüket, tehát még arra sincs szükség, hogy nemátalakító műtéten essenek át. 

A két transznemű atléta olimpiai szereplése igen megosztja a világot, ami nem is meglepő. A férfi versenyzők testfelépítésükből adódóan sokkal jobb eredményt érhetnek el női ellenfeleikkel szemben. A női indulók hiába edzettek sokat, hiába készültek a versenyre teljesen más a tüdőkapacitásuk, az izomszerkezetük, s általában véve a testméretük, mint az ellenük induló „férfiaké”. Kérdezzük hát: Miért jó az, ha egyre jobban elfogadottá tesszük azt, hogy a férfiak legyenek nők, a nők pedig férfiak? Miért engedélyezi az Olimpiai Bizottság, hogy két férfi versenybe szálljon a nőkkel szemben? Mi lesz a sajtóvisszhangja annak, ha a két férfi közül mind a kettő, de legalább az egyik az első háromban végez?

Egyesek szerint ez egy pozitív példája annak, hogy az egyéni emberi jogokat végre figyelembe veszik. Mi viszont azt látjuk, hogy ez igazságtalan azokkal a nőkkel szemben, akik napi több órát készültek a nagy megmérettetésre. Ennek ellenére nem azonos partnerrel kell versenyezniük, hanem egy alacsony tesztoszteronszintű pasival. Hol van itt az igazság?   

Egy élsportolók közt végzett erőpróba megmutatta, hogy a legerősebb női sportolók ereje alig haladja meg a férfiaknál mért átlagértéket. Ezek a biológiai különbségek nem tűnnek el attól, hogy egy férfi úgy dönt, hogy nő lesz. A transznemű aktivisták azzal érvelnek, hogy a „legtöbb” előnye a biológiai férfi létnek eltűnik, amikor a transznemű személy tesztoszteron kezelésen  és hormonterápián esik át, de ezek a feltételezések nem nyertek tudományos bizonyítást, sőt, vannak olyan velünk született adottságok, amiket nem lehet megváltoztatni…