Ha jó szülők vagyunk, belebetegszünk?

Ismerjük a „brit tudósok megállapították, hogy… kezdetű cikkeket, ugye? Megtudhatjuk belőlük, hogy hatból egy az öt, meg azt is, hogy tavasszal általában kisüt a nap és esik az eső. Most viszont ennél sokkal nagyobb jelentőségű kijelentést tettek a szakemberek, jelesül azt, hogy az empátia, amit gyerekeink iránt érzünk, tönkretesz, kiszipolyoz és megbetegít minket.

Az ugye köztudott, hogy az empatikus szülők gyerekei sokkal ritkábban depressziósak, agresszívak, és maguk is együttérzőek. Az ilyen anyák és apák sokszor számolnak be arról, hogy saját önbecsülésüknek is jót tesz, ha igyeznek megértően és nyitottan állni gyerekeik érzéseihez.

Na, de itt jön a csavar. Mert egy csodálatos csapat a Northwestern Egyetemről, akik nagyon alaposan (összeráncolt homlokkal és szemüvegben) vizsgálaták a szülői empátia REJTETT VESZÉLYEIT.

Mert azt sikerült a mikroszkópjaikból kiolvasni, hogy ha EMPATIKUS szülő vagy, akkor a SEJTJEID ÁLLANDÓAN KRÓNIKUS GYULLADÁS ÁLLAPOTÁBAN leledzenek. A szakembergárda nem bízta a véletlenre a dolgot: 247 szülő-kamaszgyerek párost vizsgáltak. A szülőket arról kérdezgették őket, milyen gyakran és milyen fokig tudják megérteni gyerekeiket. És még vérmintát is vettek tőlük egy évvel később. Majd adtak nekik egy bizonyos baktériumot, hogy megállapítsák, mennyire tudja az immunrendszerük legyőzni a kórokozót. A megértett gyerekek simán megbirkóztak a feladattal, a megértő felnőttek viszont nehezebben, mint azok, akik jó önzőek voltak.

A szakmai magyarázat a következőképpen hangzott: „az empátia arra késztet minket, hogy félretegyük saját érzéseinek, és helyettük a másikéra koncentráljunk. Márpedig ez az erőfeszítés stresszfaktornak számít, ami könnyen vezethet megbetegedésekhez, már csak azért is, mert az empatikus szülők képesek saját egészségüket feláldozni a gyerekeikért, és elhanyagolni magukat miattuk.”

Mi úgy gondoljuk, hogy ez az egész egy hülyeség. Szülőként azt tapasztaljuk ugyanis, hogy ha empatikusak vagyunk a gyerekünkkel, akkor ő bizalommal fog fordulni hozzánk, bármi is történik vele, mert tudja, hogy még ha nem örülünk is mindennek, amit tesz vagy gondol, akkor is számíthat a megértésünkre és a szeretetünkre.

Ha empatikusak vagyunk, akkor meg meri osztani velünk kétségeit, félelmeit, mert nem gondolja majd azt, hogy szégyellnie kell azt a sok-sok bizonytalanságot, ami benne kavarog.

Ha empatikusak vagyunk, a gyerekünkkel jó kapcsolatunk lesz még a kamaszkor szélsőséges évei alatt is, ami

–          nagyban hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben

–          erősíti az önbizalmunkat

–          megerősít abban a hitünkben, hogy volt miért gyereket szülni és nevelni

Ha bárkinek begyullad a torka, vagy stresszel, MIKÖZBEN empatikus szülő, az maximum attól lehet, hogy télen sál nélkül rohangált odakint, nyáron túl sok jéggel itta a limonádét, esetleg aggódik, mert a gyerekek felvételizik, leteszi a jogsit, összejött valakivel, szakított valakivel, vagy csak úgy általában: éli az életét. Miért ne stresszelnénk? Azért vagyunk szülők. Ennek viszont semmi köze a vérmintákhoz. És ez a mi tudományos álláspontunk.