Ha lánynak születtél, meg kell halnod

Nyolc lányomat fojtottam meg – meséli nevetve egy indiai nő. Ha egyszer egyik sem született fiúnak, nem volt rájuk semmi szükség. Indiában, Kínában és a világ sok más helyén azért ölik meg, abortálják vagy hagyják az út szélén a kislányokat, mert kislányok, nem pedig fiúk. Rájuk emlékezik az It’s a Girl című dokumentumfilm.

Az ENSZ nagyjából 200 millió ilyen módon eltüntetett kislányt tart számon. Ez a szám több, mint amennyi lány egy év alatt születik az Egyesült Államokban. A módszerek egyszerűek, hiszen egy kisbabának nem sok eszköze van arra, hogy túlélje, ha el akarják tenni láb alól. Ha az abortusz nem sikerül, az anyák takarót szorítanak a babák fejére, esetleg kiteszik őket egy dobozban egy elhagyott területre, ahol előbb-utóbb meghalnak.

Azok a lányok, akik a gyengébb nemet tökéletesen feleslegesnek és tehernek tartó közegbe születnek, és valahogy túlélik a kisgyermekkort, azzal szembesülnek, hogy átnéznek rajtuk, hogy nem számítanak, illetve azzal, hogy bármit megtehetnek velük: bármikor bárki megverheti vagy megölheti őket bármiféle következmény nélkül.

A lányok ellen irányuló háború gyökerei sok száz évre nyúlnak vissza. Többek között ezt is kutatták az It’s a Girl készítői, amikor arra próbáltak választ találni, mi vezethetett ahhoz az ideológiához, hogy a női nem kiirtandó. A film felteszi a kérdést: miért történik mindez és miért olyan kicsi az arra irányuló törekvés, hogy megmentsék az ilyen közegbe születő lányokat, az itt élő nőket.

“Egyszerűen megfojtottam, miután megszületett”

A film számos elhagyott, eladott lány történetét meséli el, valamint olyan nőkét, akik extrém erőszaknak vannak kitéve rossz vagyoni helyzetük miatt. De láthatunk olyan bátor anyákat is, akik vállalják a harcot azért, hogy megmentsék lányaik életét. A filmben megszólaló szakemberek, aktivisták több lehetőséget is felvillantanak a változásra, miközben egyértelműen szenvednek attól, hogy egyelőre nincs hatékony módszer a tragikus folyamat megváltoztatására.

Szegénység, kényszer, emberi tragédia… a film szinte odabilincsel minket a fotelhez és utána sem könnyű megmozdulni . Az It’s a Girl sok kérdést feltesz, válaszolni azonban – eszköztelen lévén – nemigen tud rájuk. És ez nem a készítők hibája. Ők bemutattak valamit, amit legális és jelen lévő népirtásnak is nyugodtan nevezhetünk, ám arra egyelőre a legcsekélyebb remény sem látszik, hogy akár felülről, akár alulról jövő kezdeményezések gyökeres változásokat hozzanak.

Mi pedig csak kérdezünk és kérdezünk. Olyanokat, hogy

–          hogyan ölheti meg egy apa vagy egy anya saját lányát?

–          hány gyermek életét követelhette Kína egy gyerek-politikája?

–          miért utasítják el az indiai bírók és választott politikusok a lányok életének védelméről szóló törvényjavaslatokat?

–          és: miféle társadalom az, amely ölbe tett kézzel, szemet hunyva hagyja ezt a tömeggyilkosságot?

Az indiai nő, aki elmeséli, hogy nyolc lányát fojtotta meg, nem igazán tűnik szomorúnak. De miért is lenne az? Ahogy ő fogalmaz: „A nőknek hatalmuk van életet adni és életet elvenni. Szerinte ennyi az egész.

Megoldás egyelőre nincsen…

Indiában a lány kiadással jár, a fiú bevétellel. Amikor a lányok elérik a házasulandó kort, egy egészen elképesztő hozományt kell a vőlegény családjának fizetniük. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy a szülők ilyen kétségbeesetten igyekeznek megszabadulni a lánygyerekektől.

Lánynak lenni Indiában igen veszélyes dolog. Ha a terhességet nem szakítják meg, ha nem ölik meg a lánybabát születése után azonnal, ha nem éheztetik és verik, és túléli a gyerekkort és valamilyen módon eljut addig, hogy férjhez menjen, össze kell szedni a hozományt, ami a legtöbb esetben a lány egész családját tönkreteszik anyagilag. Ráadásul, ha a „szerelmes” férj úgy érzi, túl keveset kapott, szabadon megölheti újdonsült feleségét. Az ilyen gyilkosságoknak semmiféle jogi következménye nincs.

Ha a feleség megfelelő hozományt szállít a férjnek, akkor már „csak” azért kell imádkoznia, hogy fiút foganjon. Az indiai orvosok degeszre keresik magukat a nem-meghatározó ultrahangokkal, hiszen, amint kiderül, hogy a magzat lány, máris lehet elvetetni. Ha egy nő nem hajlandó megszakíttatni a terhességet, sokszor a férj tesz róla, hogy elvetéljen – például lelöki  a lépcsőn…

A képen látható férfi azt magyarázza, hogyan szokták kis takarókkal megfojtani a lányokat…

Kínában és Indiában a gyerekrablás, a kislánymenyasszonyok adásvétele rendkívül gyakori. A házaspárok nem akarnak lánygyereket, ám nagyon örülnének egy menynek, aki vagyont hoz a házhoz. Magyarul: ha egy házaspárnak fia születik, vesznek (azaz elraboltatnak) számára egy lányt, miközben arra kényszerítik a lány családját, hogy szedjék össze a hozományt.

Az egész világon Kínában a legmagasabb a női öngyilkosságok száma: naponta 500-an igyekeznek véget vetni életüknek, elsősorban a kényszerített abortuszok és sterilizálások, valamint a lánybabák megölése miatt.

Az It’s A Girl  remekül felépített, letaglózó film, amely lehetővé teszi a nézők számára, hogy bepillantást nyerjen az indiai és kínai társadalom e döbbenetes bugyraiba. Nagyon hosszú az út addig, hogy változás történjen. Az It’s A Girl alkotói is csak reménykedni tudnak, hogy egyszer talán megváltozik a világ, és a női nem értéke a helyére kerül.