Ha lusta a kamasz, nem jók a célok!

A gyerek tízes éveiben a szülőben és a fiatalban merőben ellentétes változások zajlanak. A szülők egyre komolyabban aggódnak amiatt, „mi lesz ebből a gyerekből, ha így folytatja”, azaz egyre inkább számít az iskolai teljesítmény: gondolni kell a középiskolai felvételire, majd az érettségeire. A gyerek pedig azt az időszakát éli, hogy háttérbe szorulna a tanulás fontossága, most a belső, lelki folyamatok, olykor viharok, a szerelmek, a barátok mind elsőbbséget kapnak.

Nem a gyerek hibája ez az ellentmondás, és kifejezetten távol áll a gyerek szükségleteitől, hogy (attól függően, mikor történik az iskolaváltás) a kiskamasz vagy kamaszévek koncentrált hajrába kényszerítik a gyereket. Mégis ez a helyzet. De belebetegedni sem kellene ebbe a nyomásba, mert közben valóban zajlanak a lelki, pszichés változások, amik ugyanúgy energiát követelnek, és szintén nem napolhatók el későbbre. Nem mondhatjuk, hogy most tessék tanulni, mert az élet értelméről filozofálni, hajnalba nyúlóan regényt olvasni, a legjobb baráttal órákon át beszélgetni és szerelmesnek lenni ráérsz később is – mondjuk, nyugdíjas korodban.

Ezeket a testi változásokat még csak-csak tudomásul veszi a szülő, de a lelki vonatkozás sokak számára megfoghatatlan. De ha valaki szerint csak duma a „pszichés változás”, akkor tegye fel magának a kérdést úgy, számára elfogadható lenne-e, ha érettségiző gyermeke ugyanolyan lelki érettség szintjén állna, mint egy tizenkét éves? Nyilván ő is elvárja, hogy addigra ne legyen olyan „gyerekes”, legyen valami elképzelése arról, mit akar az élettől, számára milyen értékek fontosak, miben hisz, legyen véleménye a világ dolgairól. Többek közt ezeknek is ki kell forrnia magát, és ez ugyanúgy belső munkát igényel, mint a trigonometria megértése.

Mégis úgy tűnik, amit az iskola állít feladatként, amire osztályzatot adnak, és ami felvételi tárgy, azt sok szülő hajlamos komolyabban venni, és elfeledkezni arról, a gyereknek vannak más feladatai is, olyanok, amik szintén elengedhetetlenek az élethez.

Igaz, nemcsak a tizenéves kor sajátossága a hatalmas testi-lelki fejlődés, nem kisebb teljesítmény megtanulni beszélni, járni stb. Csak az a különbség, bizonyos életkorig valahogy respektálja ezt a munkát a társadalom, és nem vár mást ezen felül. Persze, az iskoláskorú gyermek már maga is igényli, hogy legyenek feladatai, kihívásokkal találkozzon, kívülről is látható teljesítményt hozzon létre.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!