Ha végül elnyel, amit kidobtunk
Sokat hallunk róla, de kevesebbet beszélünk - és a jelek szerint még kevesebbet teszünk. A nagymamámnál anno kint az udvaron volt csak szemetes, annyira nem használták. Szinte nem is volt olyan hulladékuk, ami nem kerülhetett az állatok elé, vagy a komposztra, vagy a tüzelősbe.
Most pedig – a hulladékunk láthatólag túlnő rajtunk.
A Túlfogyasztás napja azt a dátumot jelenti, amikor adott évben az emberiség által elhasznált természeti erőforrások és a károsanyag-kibocsátás átlépi át azt a mennyiséget, amelyet a Föld egy éven belül még újra tud termelni, illetve el tud nyelni. Onnantól a Föld rovására használunk.
“A WWF Magyarország közleménye szerint szerdától a jövőnket használjuk el: ‘Úgy élünk, mintha 1,7 Föld állna rendelkezésünkre.’ Tavaly ez a nap augusztus 8-án jött el, 1997-ben szeptember végére esett, 1970-ben még egészen december 23-áig sikerült húzni, ami azt jelenti, hogy akkor még szinte optimális volt a természeti erőforrások felhasználásának mértéke.” Mint kiderül, mi magyarok 1,9 Földet használunk. És rendben, hogy az amerikaiak 4,8-et, de ez nem csökkenti a mi felelősségünket.
Szerintem nem érdemes azon töprengeni, mennyit is ér ebben a mi kis személyes fogyasztásunk. Hiszen minden a szemléletváltásnál kezdődik.
Azt hiszem, örökre belém ivódott a jelenet, mikor a Született feleségekben kiviszi a hölgy a napi szemetet – egy 100 literes zsáknyit… Tőlünk a kukásautó kb. két kisebb szemeteszsáknyi (negyed kukányi) hulladékot visz el hetente, a többi hasznosul vagy szelektív gyűjtésre kerül. De ettől még nem érzem úgy, hogy a mi hulladéktermelésünk már “rendben van”. Még mindig lehetne kevesebb a csomagoláshulladék – és ez nem hiányosabb táplálkozást mutatna, lássuk be, a legtöbbünknél épp ellenkezőleg.
Ha ezt a grafikát és a lebomlási adatokat megnézzük, talán több kedvünk lesz a helyzet megoldásához, hiszen láthatólag itt hagyjuk a szemetünket a dédunokáinknak. Például küzdhetnek majd, hogyan dolgozzák fel a szépapjuk eldobható pelusát…
A legbizarrabb adatok:
Alumínium konzervdoboz: 200-500 év (azonban újrahasznosítással kb. 6 héten belül új doboz készülhet belőle!)
Műanyag palack: 450 év
Eldobható pelenka: 550 év (jelenleg az újrahasznosítása nem megoldott)
Horgászzsinór, damil: 600 év
Műanyag szatyrok: 200-1000 év
Műanyag doboz: 1 millió év
Üveg: 1 -2 millió év (szintén pár hét alatt újrahasznosítható)
Hungarocell: minimum 1 millió év
Mit tegyünk?
Íme egy kísérlet: hogyan éljünk egy hónapig háztartási hulladék nélkül? Ha már elkezdjük, a tudatosságunk hatalmas változásnak indulhat. Néha csak annyi, hogy mindig tegyek be bevásárlótáskát a táskámba. Ne vegyek túl sok dobozos terméket (tejtermékek, pizza…), hagyjam a készételeket. Mérlegeljem, valóban szükség van-e új kütyüre, tévére, elektromos kutyafülére, amit valószínűleg 1-2 évre terveztek?
Ha kisbabám van, el lehet gondolkozni a mosható peluson, EC-n, hogy kihagyhassam azt a hatalmas környezeti károkozást, amit az eldobható pelenka jelent. Még intimbetétből is választhatok moshatót. Járhatok kevesebbet autóval, gyűjthetek szelektíven. Vehetek kevesebb olyan ruhát, ami egy év múlva már úgysem hordható (mert, mondjuk, már nem divatos, vagy ki sem bírja addig az anyaga).
Szép volna, ha az a bizonyos Túlfogyasztás napja egyszer csak visszafordulna… Újra szeptemberre kerülne… Aztán októberre… Jó volna, ha végül szükség se volna rá!
