Hagyd játszani a gyereket!

Az elmúlt pár évben gyökeresen megváltozott az a mód, ahogy a kisgyerekek saját gyerekkorukat élik. Egyre korábban tanulnak nyelvet, járnak szakkörökre, miközben mind kevesebb idő jut arra, ami a legfontosabb lenne: játékra.

Noha a sokféle fejlesztő foglalkozásnak nyilvánvalóan megvannak az előnyei, fontos felismerni, hogy ezek az időtöltések csökkentik a spontán, nem előre eltervezett szociális interakciók lehetőségét.

Márpedig ennek perdöntő jelentősége van atekintetben, hogy milyen sikeres lesz a gyerek felnőttkorában: hogyan fog konfliktust kezelni, problémát megoldani, eligazodni a társadalomban.

Egy hosszantartó kutatás 800 gyerek életét követte az óvodától a húszas éveik közepéig. A szakemberek figyelték a szociális-érzelmi készségeket, például saját dolgok megosztását másokkal, együttműködést, konfliktuskezelést, stb. Azoknak a gyerekeknek, akik ezekben jeleskedtek, 25 éves korukra biztos állásuk volt.

Nem ez az első olyan kutatás, amely azt hangsúlyozza, hogy a korai szociális készségek fejlesztése-fejlődése milyen meghatározó későbbi életünk során. Az egyik ilyen felmérés hangsúlyozza, hogy a szülőknek, illetve az általános iskoláknak oda kellene figyelniük rá, hogy a gyerekek életében ne a strukturált, didaktikus felépítésű tanulási rendszerek domináljanak, mivel ezek minimálisra redukálják azt az időt, amikor a gyerekek spontán kapcsolatokat építhetnek kortársaikkal, amely során rengeteg szociális készségre tehetnének szert.

Forrás: You Care Everywhere (via)