Hála a szüleimnek – 20 lecke az élethez, amit tőlük tanultam

Sok dologban nem értünk egyet, máshogy nézem a világot 37 évesen, mint ők 60 felett. Egy biztos, nekem szerencsém volt. Két nagyszerű ember nevelt fel. Olyan pótolhatatlan leckéket kaptam tőlük családról, házasságról, munkáról, barátságról, kapcsolatokról, az életről, amiért örökké hálás leszek.

20 lecke az élethez, amit a szüleimtől tanultam

• Vállald el, ha hibáztál!
  Hazudnék, ha azt mondanám, az én szüleim soha nem hibáztak semmiben. Nem tökéletesek. A nevelésemben és az élet egyéb területén sem azok. Viszont mindig elismerték, ha rossz döntést hoztak, és igyekeztek helyrehozni, amit csak lehet.
• Tiszteld a tanáraidat!
  Édesanyám tanárnő. Nap, mint nap láttam, hogy mennyi energiát, időt, erőfeszítést fektet a munkájába. Nálunk alapvető hozzáállás volt a tanárok iránti tisztelet. Csak felnőtt fejjel jöttem rá, hogy ez mennyire nem természetes mindenki számára.
• Legyél jóban a szomszédaiddal!
  Akárhol is éltem, mindenhol jó szomszédaim voltak. Talán a véletlen műve, talán mert számomra és számukra is természetes, hogy figyelünk a mellettünk élőkre, és segítünk egymásnak.
• Legyél jó barát!
  Azt, hogy menni kell, ha egy barát éjjel 2-kor felhív, hogy húzzuk ki a hóból az elakadt autóját, vagy induljunk vele azonnal, mert az osztálykiránduláson eltört a kislánya lába, és most rögtön haza kéne hozni….szóval, hogy mi a barátság, milyen egy igazi baráti társaság, azt is a szüleimtől tanultam.
• Legyenek ünnepeid!
  Kedvenc gyerekkori emlékeim az ünnepekhez kötődnek. Mert akárhol is vagyunk, akármilyen helyzetben, az ünneplésnek mindig megadtuk a módját, az ünnepeltnek pedig a rangját.
• Ne feküdj le haraggal!
  Ez az egyik leghasznosabb szokásom a kapcsolataimban, figyelembe véve a már említett nagy számat. Hogy ez magától értetődően jön? Az a szüleim érdeme.

A cikk itt folytatódik!