Harminc éve kezdődött a rémálomba fordult „mesetél”
Hosszú évek, sőt évtizedek óta nem volt olyan, az egész országot fogságba ejtő és katasztrófahelyzetet okozó havazás, mint az 1987. január 10-én az esti órákban elkezdődött „mesetél”. A heves szélvihar kíséretében érkező sűrű hóesés, az utólag ironikusan csak „nagy nyolcvanhetes kádárista havazásnak” nevezett extrém időjárás napokra megbénította az egész ország életét.
Frontbetörésből bontakozott ki a januári horror
Az utóbbi két évtizedben – valljuk be – igencsak elszoktunk a hosszan tartó, valódi, nagy hóval és tartós hideggel együtt járó telektől. Talán ezért is érezzük különösen zordnak az idei újévvel beköszöntött fagyos januárt. A mostani kellemetlen hideg megpróbáltatásai azonban össze sem hasonlíthatóak az 1987. január eleji „mesetél” egész országot megbénító viszontagságaival.
1987. január 10-én szombaton az esti órákban országszerte intenzív havazás vette kezdetét.
A hétvégi szabadnapra figyelemmel sokan éppen úton voltak, a tehetősebbek a személygépkocsi volánja mögött, még többen pedig vasúton vagy busszal utaztak rokonlátogatóba vagy éppen kirándulni egyet. Az útnak indulók közül csak kevesen sejthették, hogy a kellemesnek ígérkező hétvégi túra napokig tartó valódi rémálommá válik.
