Hatékony kommunikáció

A kommunikációról általánosságban mindenki tud beszélni. De mitől lesz valakiből hatékonyan kommunikáló személy? Hogyan taníthatjuk meg gyerekeinknek idejében mindezt, hogy ne felnőttként kelljen tanulniuk a kommunikációt?

A hatékony kommunikáció abban segít, hogy jobban megértsünk egy másik személyt vagy helyzetet. Hasznunkra van, ha bizalmat, elfogadást szeretnénk előidézni, ebben az esetben azonban nem elégedhetünk meg puszta információcserével. Aki hatékonyan szeretne kommunikálni, annak az üzenet mögötti érzelmi tartalmat is értenie kell. Hogyan javíthatunk a kommunikációs készségünkön, hogy segítségünkre legyen a munkában és magánéletben egyaránt?

Néhány készség, amelyekre érdemes odafigyelnünk:

•    Testbeszéd

A kommunikáció lényegesen több annál, mint amit kimondunk, vagy ahogyan mondjuk azt. Mindig jól jön, ha tudjuk, hogy mit üzen a testünk éppen, miközben beszélgetünk. Hiába mondjuk, hogy nyitottak vagyunk a másik fél javaslataira, ha közben karba tett kézzel állunk.
Beszéd közben általában remekül összehangolódunk a számunkra szimpatikus beszélgetőtárssal és remekül átvesszük azt, ahogyan ül, tartja a karját vagy a keze ügyében található tárgyakat. Ezzel is kommunikálunk, jeleket küldünk, hát tegyük ezt minél tudatosabban.

•    Kérdések

A beszélgetés közben előfordulhatnak kisebb-nagyobb szünetek. A kínos csendet néha   bármilyen áron szeretnénk ugyan megtörni, ám oda nem illő kérdések néha más eredményt    hoznak, mint vártuk. A semleges kérdések – amelynek tipikus példája az időjárás – nem    aktivizálják a másik felet, így könnyen átfordulhat monológba, vagy valóban kínos csendbe    akár, amelyet épp el akartunk kerülni.

Kérdezzünk valami olyat, amivel személyessé tesszük a beszélgetést, és használjunk nyitott   kérdéseket, amelyekre partnerünk ki tudja fejteni a véleményét. Ilyen lehet pl. a „milyen    könyvet olvasott legutóbb” vagy „milyen tervei vannak a hosszú hétvégére”. A jó    kommunikátor számára fontosabb, hogy érdeklődő legyen, mint hogy ő maga érdekesnek    tűnjön.

Ne akarjunk minden áron irányító szerepet vállalni a beszélgetésben, hagyjuk, hogy a másik   fél is hallassa a hangját. Ám ne essünk át a ló másik oldalára sem, és ne simuljunk bele a    passzív szerepbe mi magunk sem. Ráadásul a csend sem mindig olyan félelmetes, és néha    kifejezetten helye van a párbeszédek között.
    
Folytatás a Képmás magazin júniusi számában!