Háztáji termelés, családi gazdaságok – II. rész

A családi, kis- és őstermelői gazdálkodásról szóló cikksorozatunk második részében a kirívó esetekről, jogi akadályokról és lehetőségekről írunk.

Kirívó piaci esetek

Az ésszerűtlen, ám gazdaságilag logikus kereskedelmi módozatra Halász Gergő azt a dokumentált kirívó esetet hozta fel, melyben a pécsi nagybani piacról a – közúton több mint 300 km távolságra fekvő – ipolysági piacra fuvarozták a – kistérségben is bőven termő – zöldségeket és gyümölcsöket, majd azokat haszonnal adták tovább a helyieknek.

A társadalmi szemléletváltás szükségességét egy olyan szlovákiai eset példázza a legjobban, ahol az olcsóbb és jobb minőségű helyi kistermelő terményeit a szomszédok inkább a multinál kapható iparszerű mezőgazdálkodásból származó, nem ritkán száz kilométernél is többet utaztatott terményeivel váltották ki.

Határon átnyúló jogi akadályok

Mivel Balassagyarmat közvetlenül a szlovák határ mellett fekszik, így a logika, illetve a bioregionalizmus érvei alapján is könnyedén igazolható volt a termelői bázis bővítése a szlovák kistermelők bevonásával. A hallgatók munkája nyomán több jogi akadályra is bukkantak a határon átnyúló kis léptékű gazdasági együttműködéssel kapcsolatban. Major Ágnes jogász szerint, ugyan van valós politikai akarat a szorosabb, kölcsönösen előnyös helyi léptékű gazdasági együttműködésre, ugyanakkor a hangzatos EU-s alapelvet, a szolgáltatások és a termékek szabad áramlását még nem sikerült a gyakorlatba is átültetni a jogalkotóknak a mezőgazdasági kis és őstermelők esetében. A legfontosabb gátló tényezőt a NÉBIH (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) jelentette, akik levélben fogalmazták meg, hogy a szlovák kis és őstermelők nem árusíthatnak magyar területen.  Mind a gazdasági-, mind a bio-régió kapcsán a periférikus állapotot konzerválja továbbá az a gyakorlat, mely szerint a kiskereskedelméből adódó 6 millió Forintos ÁFA-mentességi plafon a határon átmozgatott termékek esetében megszűnik.