Hiányosságok vannak, de a rendszer működik

Immár két és fél hónap eltelt az erkölcstan tantárgy, illetve a hit- és erkölcstan szeptemberi bevezetése óta. Arra voltunk kíváncsiak, mennyire elégedett a jogalkotó, mennyire a szakszervezetek, az iskolák és a szülök.

A nagy viták övezte tantárgybevezetés mára némileg elcsitult, legalábbis az általunk megkérdezett szervezetek nem számoltak be ennek az ellenkezőjéről.

Levélben megkerestük az oktatási jogok biztosát, aki korábban a Népszabadságnak úgy nyilatkozott: a hitoktatással kapcsolatban semmiféle panasz nem érkezett hivatalához. Akkor azt is megjegyezte, körülbelül mostanra várhatóak kifogások, ám levelünkre nem reagált.

A legnagyobb hazai tanárokat tömörítő szervezet, a Pedagógusok Szakszervezete (PSz) ugyancsak nem számolt be hivatalos panaszokról, ellenben sok olyan hiányosságra felhívta a figyelmet, amelyet maga az ügyben illetékes államtitkárság is elismert.

Szervezetlenség, teremhiány

Galló Istvánné elsősorban szervezetlenségre panaszkodott, mint fogalmazott, „Maga az, hogy ez tanóra, és tanóra keretében történik a tanítása, bizonyos szervezési problémákat” vetett fel.
Elárulta, több intézménytől úgy értesültek, hogy a szétaprózódás megoldhatatlan akadályt jelentett. Ugyanis – magyarázta – a választási lehetőség miatt egy osztályban egy időben több foglalkozás is történhetett. Tehát ha történetesen egy osztályban a gyerekek egyharmada az erkölcstant választotta, akkor a maradék kétharmad akár négyfelé is aprózódhatott, hiszen felekezet szerint választhatott hit- és erkölcstant. Ebből következően – folytatta – előfordulhatott olyan helyzet is, hogy egy osztályt az adott 45 percre akár négyfelé kellett osztani. De ez négy foglalkozató helyiséget igényelt, és ezt nem minden iskola tudta biztosítani. „Azt is meg kell jegyezni, hogy általában Magyarországon ezek a nagyobb felekezetek azok, a szülő ezek közül választhatott, de vannak olyan kisebb felekezetek, olyan vallások, amit ugyan a Parlament nem nyilvánított egyháznak, ezért ezek a hitoktatók ugye az intézményekben meg sem jelenhettek, holott bizonyára azért a közoktatásban vannak olyan gyerekek, akik valóban ezeknek a kisebb egyházaknak tagjai és hívői. Mégis, nem volt mód és lehetőség arra, hogy ők a közoktatási intézményben ezt választhassák” – fogalmazott.

A szaktárca megkeresésünkre részben elismerte ez utóbbi hiányosságokat, mint mondták, hivatalos panasz nem érkezett hozzájuk semmilyen részről, sok kérdés azonban igen. Ezek általában tájékozatlanságra, információhiányra utalnak, ami ugyancsak a szervezés elégtelenségét mutatja.
„Nem mindenhol egyforma sikerességgel zajlott a szervezés, de alapvetően a problémamentesség a jellemző” – fogalmaztak.

Azon kérdésünkre, hogy érkezett-e panasz bármely szakszervezettől, illetve folynak-e e témában továbbra is egyeztetések, azt mondták, az egyházakkal folyamatos az egyeztetés, a szakszervezeti egyeztetések során viszont nem érintették ezt a témát.

Megtudtuk azt is, a tantárgyra vonatkozó törvényben nem terveznek módosítani, bíznak a mostani rendszer működőképességében.

A szakszervezeti aggályok maradtak

A PSz elnöke szerint, a szülők választása, tudniillik, hogy hit- és erkölcstan vagy erkölcstan órát jelöltek sokatmondó. „Még annak idején a népszámláláskor sem kellett az állampolgárnak nyilatkozni vallási hovatartozásáról. Tehát a Pedagógusok Szakszervezete komoly kifogást emelt ez ellen, és az Alkotmánybírósághoz fordult” – emlékeztetett.

Galló Istvánné megjegyezte, szükségtelennek érezték a bevezetést, hiszen fakultatív módon az elmúlt években, évtizedekben is meg kellett szervezni az intézményekben a hitoktatást, ha a szülők ezt igényelték. Igaz, a gyerekeknek nem tanóra jelleggel, hanem a szabadidejük terhére az intézményben a különböző felekezetek tarthattak hittanoktatást, hittanórákat, és ez egy nagyon jól működő rendszer volt. Igaz, a tanulók szabadidejére történt ez a foglalkozás megszervezése.

Az általunk megkérdezett szülők egyike sem adott hangot hasonló kifogásnak, természetesnek, sőt hasznosnak nevezték a tantárgyat. Ezzel szemben többük kritizálta az iskolák részéről – ugyancsak – a szervezést, főként a megfelelő tájékoztatást vélték elégtelennek.

Szakszervezeti részről további aggályok is felmerültek. Galló Istvánné szerint több fontos kérdés nincs jelen pillanatban tisztázva, ami a későbbiekben további problémákat okozhat. Ezek között említette például a tantárgy osztályzását: a jegyet ugyanis a tantestülethez nem tartozó hitoktató adja majd. „Erre az apró problémára az államtitkárság még nem tudott nekünk választ adni, hogy hogy fogja kezelni ezt a kérdést” – fogalmazott.

Másik fontos problémaként a két „tárgy” közötti váltást említette: mit tehet az, aki például jövőre nem szeretne hittanra, csak erkölcstanra járni vagy fordítva? Ebben az esetben „esetleg neki valami különbözeti vizsgát fog kelleni tennie?” – tette fel a kérdést a szakszervezeti vezető.
Galló „nagyon fontos” dolognak nevezte az erkölcsi nevelést, éppen ezért szerinte nem ilyen „erőltetett módon kellett volna megoldani”.

Az ügyben megkerestük a Mendrey László vezette Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét is, de cikkünk megjelenéséig nem reagáltak.

A Köznevelésért Felelős Államtitkárság egyébként éppen ezekben a hetekben tart értékelő-sorozatot országszerte a köznevelési rendszer megújításáról. Hoffmann Rózsa a program második állomásán, csütörtökön a fővárosban kifejezetten az erkölcstan bevezetésével kapcsolatos tapasztalatokról tartott zárt körű fórumot. Az államtitkár a találkozót követően elmondta, a mostani találkozón az ország különböző részeiből mintegy 25 erkölcstant tanító pedagógus vett részt, akik pozitív tapasztalatokról számoltak be. A felmerült negatívumok elenyészőek voltak, és azokat korábbról már ismerték – jegyezte meg.