Hiszti nélkül is létezik reggel. Ugye létezik?

Reggel átjárja a házat a napfény. Apu pedig nyakkendőben ül a reggelizőasztalnál és újságot olvas. A tökéletes öltözéket villantó gyerekek sorban szállingóznak be a konyhába. Anyu már full sminkben és vasalt blúzban süti a palacsintát és a szalonnát. Reális, nem?

Na, ez az, ami nálunk, sőt rögtönzött felmérésem szerint a magyar családoknál szinte SOHA nem történik meg. Először is azért, mert amikor felkelünk, az évnek ebben a szakában kint még töksötét van, sőt, az iskolaév elejét és legvégét leszámítva mondhatjuk, hogy végig sötétben kelünk. Nem azért, mert tehenünk van, amit hajnalban meg kell fejni, vagy ilyesmi, hanem mert ilyenek az éghajlati adottságok, és a gyerekek nyolcra járnak iskolába.

Ennek megfelelően a reggel rend szerint békés ébredezéssel kezdődik, ami a kinti sötétséggel megtámogatva olyan hosszúra nyúlik, amilyenre csak lehet, aztán, ahogy az óra mutatója halad, úgy kezdenek egyre jobban felpörögni az események. A szelíd, szeretetteljes kuncogós-bújós-puszilgatós ébresztgetés egyszer csak pörgős-hajtós-kiabálós őrületté fokozódik, és akkor mi még elég jók vagyunk, mert nem szoktunk elkésni, mindenki eszik pár falatot, és nincsenek őrjöngő hisztik és sivalkodások sem.