Hisztiroham – mit tehetünk ellene?

Sok szülő kívánta már, bárcsak gyereke születésekor használati utasítást is kapott volna a csemetéhez. Különösen igaz például hisztirohamok idején…

Még szerencse, hogy vannak remek internetes oldalak, amihez kétségbeesett szülőként menekülhetünk, ha már végképp elfogyott minden ötletünk (és türelmünk…)

“Akkor vacsora nélkül fekszel le!” Ismerős? És ez?: “Minden játékodat odaadom más gyerekeknek!” Vagy előfordult, hogy nem csak fenyegetőztünk, hanem meg is tettük, amit a hiszti közben beígértünk? Dafney Amilcar-Rodriguez egy nap utasította a fiát, hogy pakolja össze a játékait és egy zsákban rakja ki a ház elé azon a napon, amikor a kukásautó jön. (Senki ne hívja a gyámhatóságot: a játékok ott maradtak az utcán, nem kerültek be a konténerbe!)

“Minden szülőnek észben kell tartania, hogy a gyerekek nem azért hisztiznek, hogy anyát vagy apát felbosszantsák”, mondja Lynne Reeves Griffin, a Szerezd vissza szülői tekintélyed büntetés nélkül című könyv szerzője. “A gyerekek csak azért törnek ki ilyen szélsőségesen, mert nincs kontrolljuk az érzelmeik felett.” És nem meglepő módon a fenyegetőzés, a kiabálás vagy a közöny tettetése csak még rosszabbá teszi a helyzetet.

“Ha nem tudsz nyugodt maradni, mindenféle olyasmit fogsz mondani, amit nem lenne szabad”, magyarázza Claudia M. Gold, egy, a fentihez hasonló témájú kötet, a Keeping Your Child in Mind: Overcoming Defiance, Tantrums, and Other Everyday Behavior Problems By Seeing the World Through Your Child’s Eyes szerzője. Úgyhogy érdemes nagy levegőt venni és összeszedni magunkat. Ha ez sikerült, próbáljuk meg helyettesíteni a szokásos fenyegető mondatokat és üres ígérgetéseket a szakember-tanácsolta fordulatokkal.

1. PÉLDA

Ha a gyerek azt kiabálja: “Nem akarok takarítani!’, arra gyakran azt mondjuk: “Rendben, akkor kidobom a játékaidat. Pedig hasznosabb, ha így reagálunk: “Ha gyorsan összeszeded a játékokat, kapsz egy aranycsillagot!” (bónuszpontot, nyomdát a kezedre, bármi!). Azaz: jutalmat. Mindig jobb ugyanis valami pozitív következményre rámutatni a jó viselkedésért cserébe, mint a rossz viselkedés negatív konzekvenziáit hangsúlyozni.

Harvey Karp, A legboldogabb gyerek a környéken című DVD és könyv szerzője is ezt a vonalat képviseli. Ő azt tanácsolja, adjunk minden egyes helyes viselkedésért egy-egy kis jutalmat, és nap végén számoljuk össze őket úgy, hogy minden egyes pici csillagnál, pontnál együtt idézzük fel, miért is kapta őket a gyerek, aki így megerősödött önbizalommal és jó érzésekkel megy aludni.  

2. PÉLDA

“Nem akarok hazamenni!” – üvölti csemeténk. Erre gyakran úgy válaszolunk: “Oké, akkor szia!’ Helyesebb azonban ezt mondanunk: “Tudom. A játszótér jó móka. De már itt az ideje, hogy induljunk. Szeretnél hazamenni és a játékaiddal játszani, vagy lecsúszol még háromszor a csúszdán és utána induljunk?”

Amikor úgy teszünk, mintha elmennénk, két dolog történhet. Vagy halálra rémül a gyerek, vagy egyáltalán nem fogja érdekelni, hogy távolodni kezdünk. Így ez a módszer nem működik. Ami viszont igen, az a következő: ismerjük el a gyerek érzelmeit, aztán ajánljunk kompromisszumot.

“Mielőtt nemet mondunk, fontos, hogy érezze, megértjük, hogy nem akar valamit megtenni”, mondja Dr. Karp. “Kínáljunk fel neki több opciót. Ezáltal a gyerek érezni fogja, hogy valamennyire ő is beleszólhat a döntésbe, cserébe pedig együttműködőbbé válik.”