Hogyan előzzük meg a kiégést?

Mindannyiunk életében vannak időszakok, amikor kirobbanó formában érezzük magunkat, telve energiával, és úgy gondoljuk, hogy képesek lennénk kifordítani sarkaiból a világot. 

Olykor azonban előfordul, hogy elszáll az életerőnk, olyan mértékben megterhelnek a mindennapok problémái, hogy kiábrándulunk addig szívesen végzett munkánkból, csökken a teljesítőképességünk és önértékelésünk, megterhelőnek érezzük a környezetünkkel való kapcsolattartást, túlérzékennyé válunk. Mindenkinek lehetnek rossz napjai, de amíg hiszünk abban, hogy az előttünk tornyosuló akadályokat képesek vagyunk leküzdeni, a negatív hangulat nem állandósul az életünkben. De mi a helyzet, ha állandósul? És hogyan lehet ezt megelőzni?

A kiégés fogalmát Freudenberger használta először a fizikailag, érzelmileg és mentálisan kimerült pszichiátriai dolgozók állapotának a jellemzésére. Leírása szerint ez az állapot a krónikus emocionális megterhelés, illetve a stressz nyomán alakul ki, és a reménytelenség, az inkompetencia érzésével, valamint a célok és ideálok elvesztésével jár együtt, a saját személyre, másokra és a munkára vonatkozó negatív viszonyulás jellemzi.

A baj csőstül jön

A fenti pszichés tünetek mellett előfordulhat, hogy különböző testi problémákkal, illetve betegségekkel is kénytelen az egyén szembenézni, igen gyakori a különféle alvászavarok, táplálkozászavarok, gyomorpanaszok, illetve a fejfájás megjelenése. Mivel a tartós stressz következményeként az ellenálló képesség legyengül, akár az influenza vagy a megfázás is könnyebben maga alá gyűrheti a szervezetet. A fásult állapot természetesen a személyközi kapcsolatokra is kihat, így párkapcsolati, családi konfliktusok is felmerülhetnek.

forrás: Képmás/Szőnyi Lídia