Hogyan érezzük magunkat jól a gyerekkel?

Sok szülőben bűntudat alakul ki amiatt, hogy bármennyire is szereti csemetéjét, néha nyűgnek érzi a vele töltött időt. Ennek sok oka lehet, van néhány jellemző, amivel talán a legtöbb anya és apa találkozik.

Nem tudom, mit kezdjek a gyerekkel

Első olvasatra talán a gyerekkel kevesebb időt töltő szülőhöz (többnyire az apához) kötnénk ezt a problémát, pedig nagyon is felmerül ez az anyákban is. Jó-jó, foglalkozom vele, de mit is csináljunk? Van, aki ezt azzal hidalja át, hogy mindig szervezett foglalkozásokat keres. Elviszi bábszínházba, cirkuszba a gyermeket, mert úgy érzi, ő egyedül nem tud számára élményt nyújtani. Persze, jó, ha elviszi, de ne ahelyett, hogy igazán egymásra figyelnének! A közös programok is erősítik a köteléket, és fontos élményként maradnak meg a gyerekben. Hiszen hozzá kapcsolódik az együttes készülődés, izgalom, ott van vele a szülő, akivel össze lehet közben nézni, puszilkodni, és utána még sokszor utalnak rá, emlegetik, hogy is volt az. Ezek tehát sokat adnak. De emellett kell az, hogy tényleg csak egymásra figyeljenek, legalábbis a szülő a gyerekre, és a gyermek ezt érezze. Sokkal nehezebb, ha több testvér van, de legalább egy kis időre minden nap akkor is kell a külön figyelem mindenkinek. És nem kell semmit kezdeni a gyerekkel: üljünk csak le mellé, amikor játszik. Valószínűleg bevon, és majd ő megmondja, mi a dolgunk. De ha nem, akkor is érzi, hogy vele vagyunk.