Családháló

Kezdőoldal Háttér Hogyan segíthetjük gyermekeink boldogulását?

Hogyan segíthetjük gyermekeink boldogulását?

Pusztán az, hogy mennyi időt töltünk a gyermekünkkel annak 3 és 11 éves kora között, nincs hatással a későbbi fejlődésére, sikerességére, kamaszkorban viszont nagyon számít az együtt töltött idő – erre az eredményre jutott egy friss kanadai kutatás.

Írta: Csontos Dóra,

Pusztán az, hogy mennyi időt töltünk a gyermekünkkel annak 3 és 11 éves kora között, nincs hatással a későbbi fejlődésére, sikerességére, kamaszkorban viszont nagyon számít az együtt töltött idő – erre az eredményre jutott egy friss kanadai kutatás. Azt tanácsolják tehát, ne stresszeljük agyon magunkat, ha úgy érezzük, munka mellett nem jut annyi időnk a gyermekekre, mint szeretnénk, ám fordítsunk kiemelt figyelmet mentális egészségükre, mert ez lehet majd a boldogulásuk alapja.


Sok szülő annak ellenére, hogy igen sok időt tölt gyermekével, úgy érzi, ez sem elég. Ennek oka az lehet, hogy a széles körben elfogadott vélekedés szerint minél több időt töltenek gyermekükkel, annál inkább biztosítják számára a sikeres jövőt. Egy új kutatás eredményei szerint azonban ennek semmi igazságalapja sincs.

„Az általunk készített 20 diagramból 19 azt mutatja, hogy semmilyen összefüggés sincs a szülőkkel töltött idő mennyisége és a gyerek későbbi sikeressége között” – mondta Melissa Milkie, a Torontói Egyetem szociológus kutatója, a kutatás egyik szerzője. Sőt, a tanulmány eredményei szerint van olyan helyzet is, amikor a szülőkkel töltött idő kifejezetten káros a gyermekekre: ez pedig az az eset, ha a szülők – főként az anyák – frusztráltak, alváshiánnyal küzdenek, illetve ha bűnösnek és fáradtnak érzik magukat. „A stressz, amit az anya érez, főként akkor, ha a munkával és a gyerekekkel töltött idő miatt aggódik, károsan hathat a gyerekekre” – fogalmazott Kei Nomaguchi, a Bowling Green State Egyetem szociológusa, a tanulmány társszerzője.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a szülőkkel töltött idő nem fontos. Számos tanulmány eredményei szerint a szülőkkel töltött minőségi idő – például a meseolvasás, a közös étkezés, a közös beszélgetés, vagy bármilyen más közös program – pozitívan hat a gyermekekre. Ugyanez igaz a szülői gyengédségre és érzékenységre. A gyermekkel töltött idő mennyisége azonban nem annyira lényeges szempont.

„Egy ideális világban ez a tanulmány enyhítene azon a bűntudaton, amit a szülők azért éreznek, mert véleményük szerint nem töltenek elég időt a gyermekeikkel, és megmutatná nekik, hogy mi a valóban fontos a gyermekek számára” – mondta Milkie. Ám annak ellenére, hogy a tanulmány világosan kijelenti, hogy a minőség sokkal fontosabb a mennyiségnél, arra nem tér ki, hogy vajon mennyi közösen töltött minőségi időre van szükségük a gyermekeknek. Nincs egy előre meghatározható időmennyiség, amit ajánlott a gyermekkel tölteni – véli Matthew Biel, a Georgetown Egyetem egészségügyi központjának gyermekekkel és kamaszokkal foglalkozó pszichológusa. A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a számos stressz-forrással terhelt városi környezetben élő szülők hajlamosak a hibás viselkedésre – véli Biel.

Különböző álláspontok

Annak ellenére, hogy a gyermekkel töltött idő fontos lehet a jövője szempontjából, mégis a legfontosabb szempontok, amelyek a jövőjét meghatározzák, az az anya végzettsége és a család anyagi helyzete. „Ha a nagyobb képet nézzük, és azt kérdezzük magunktól, hogyan segíthetnénk a gyermekeink boldogulását, a tanulmány eredményei azt tanácsolják, hogy a gyermekek mentális egészségének védelmével és a szociális-gazdasági körülményeik támogatásával segíthetjük a leginkább” – fogalmazott Melissa Milkie. „Ám pusztán az, hogy mennyi időt töltünk a gyermekeinkkel, kevésbé fontos szempont” – tette hozzá.

Amy Hsin, a Queens Főiskola szociológusa úgy találta, hogy azok a szülők, akik az idejük nagy részét a tévé előtt ülve töltötték, és nem szerveztek közös programokat a 6 évesnél fiatalabb gyermekükkel, rossz hatással voltak a gyerekeikre.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia pedig azt hangsúlyozta, hogy a gyermekek szociális és kognitív fejlődéséhez is szükségük van olyan alkalmakra, amikor a szüleik nélkül, egyedül lehetnek.

Az idő, amelyet a szülők a gyerekeikkel töltenek, folyamatosan növekszik az Egyesült Államokban és a világ számos más országában az 1970-es évek óta. Míg 1965-ben az apák hetente átlagosan 2,6 órát töltöttek a gyermekeikkel, addig 2010-ben már 7,2 órát. Ez azt jelenti, hogy közel háromszorosára nőtt a gyerekekkel töltött idő. Az anyák pedig míg 1965-ben 10,5 órát töltöttek a gyermekeikkel, 2010-ben már 13,7 órát. „A mai dolgozó édesanyák ugyanannyi időt töltenek a gyermekeikkel, mint az 1970-es években a gyermekeiket otthon nevelő anyák” – derül ki Milkie egy másik tanulmányának eredményeiből. Ez a felismerés késztette Milkie-t arra, hogy megvizsgálja, ez jelent-e különbséget a gyerekek nevelésében. A kutató közölte: az eredmények szerint az a tény, hogy az anyák dolgozni járnak, egyáltalán nem fontos szempont.

A kutatás eredményei szerint a gyerekkel töltött idő mennyisége egyedül kamaszkorban számít. Eszerint minél több időt tölt egy tinédzser az édesanyjával, annál kisebb az esély arra, hogy rossz szokásokat vesz fel. És minél több időt töltenek a tinédzserek mindkét szülővel – például a közös étkezések alkalmával -, annál kisebb az esély arra, hogy drogot használjanak, alkoholt fogyasszanak, vagy bármilyen más veszélyes vagy illegális tevékenységben részt vegyenek. Ráadásul a matematika jegyeik is jobbak lettek. A tanulmány pozitív eredményeket tapasztalt azoknál a kamaszoknál, akik átlagosan minimum heti hat órát töltöttek a szüleikkel. „Ez nem túl sok idő” – fogalmazott Milkie.

Ne legyen bűntudatunk!

Azzal, hogy az anyák bűntudatot éreznek, amiért nem tudnak elegendő időt a gyermekeikkel tölteni, éppen az ellenkező hatást érik el – mondta Nomaguchi. „Tendenciaszerűen azt tapasztaltuk, hogy a stressz, amelyet az anyák éreznek, rossz hatással van a gyerekek viselkedésére és érzelmeire, ráadásul rosszabb matematikaeredményeket eredményez” – folytatta a szerző.

A kutatók tapasztalatai szerint a stressz egy része abból is fakadhat, hogy az anyák úgy érzik, nem felelnek meg annak a társadalmilag elfogadott képnek, ami az elmúlt évtizedekben az anyai szerepről kialakult. Annak az elgondolásnak a hatására, hogy a gyerekekkel töltött idő pótolhatatlan és szent, sok anya úgy érezheti, hogy az alvásra és az önmagára fordított időt is fel kell áldoznia azért, hogy több figyelmet tudjon fordítani a gyermekeire. Ezt az elméletet azonban cáfolják a Melissa Milkie és kutatótársai által készített tanulmányának eredményei.

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Így fékezheted meg a verekedős, harapós kicsiket

Vajon a gyerekek esetében milyen minták, körülmények erősíthetik fel az életkorral járó, “természetesnek” mondható, általában átmenetinek bizonyuló durva viselkedést? Ugyanilyen...

Close