Hogyan válasszunk iskolát?

Hamarosan itt az idő, amikor az elsősöket be kell íratni az iskolába. A szülők egyre feszültebbek, hogy megtalálják a legjobb iskolát a gyerekük számára, vagy ha már döntöttek, akkor azon tépelődnek, hogy biztosan jól választottak-e. Míg a szülőknek valóban nagy fejtörést okoz, hogy meghozzák a legjobb döntést, ebből a gyerekeknek minél kevesebbet kell megéreznie.

Az iskolarendszerrel kapcsolatos problémákról a különböző médiafelületeken sokféle véleményről értesülhetünk. Vannak ötletek, sok javító szándék, még több kritika, de a szülőknek most egészen más szinten kell kapcsolatba lépni a közneveléssel: legféltettebb kincsüket kell egy intézményre, illetve főleg egy személyre, a tanítóra bízniuk.

Kulcsszereplők

A legfontosabb szempont, hogy a tanító szimpatikus legyen. Nem annyira érdekes, hogy mennyire felszerelt az iskola, milyen állapotban vannak a falak, elég nagy-e a tornaterem.
Próbáljunk meg tájékozódni más szülőktől, hogy milyen tapasztalatuk van a leendő tanítóról, menjünk el bemutató órára, vagy akár kérjünk tőle egy tízperces ismerkedési lehetőséget. (Már az is sokat mond, hogy ezt a kérést hogyan fogadja!) Mivel a szülők ismerik a legjobban a gyereküket, arról is lehet elképzelésük, hogy milyen típusú nevelőt tartanának a legjobbnak. Van már tapasztalatuk az óvónőkről, a gyerekek személyiségük különbözősége miatt más –más karakterrel tudnak szót érteni. Akit az egyik szülő agyondicsér, a másiknak rémes lehet. Fontos, hogy kialakuljon egy első pozitív benyomás, ami a szeptemberi iskolakezdés szorongásait majd oldani tudja.

Emberségből jeles

A legmostohább körülmények, a legszigorúbb szabályozás sem tehet egy pedagógust embertelenné. Bármennyire is nehéz helyzetekkel szembesül, a hivatása kötelezi arra, hogy mindig a rábízottak érdekét tartsa szem előtt, és a saját problémáit ne vetítse ki rájuk. Minden munkahelyen vannak nehézségek, minden szakmában mélypontok, a tanároknak ezt nem szabad éreztetniük. (Talán pont ez az egyik oka annak, hogy rengeteg feszültség halmozódik fel bennük, aminek megoldásához, feldolgozásához nem kapnak megfelelő segítséget.) A szülőknek is nagy szerepük van abban, hogy egy bizalomteljes, jó légkör alakuljon ki. Ne eleve kritikával, rengeteg elvárással legyenek, hanem segítőkész, kooperatív hozzáállással.

Néhány alapelv, amit érdemes következetesen betartani:

• erősítsük azt az érzést, hogy iskolába járni jó
• ne a kisgyerek előtt beszélgessünk arról, hogy milyennek találjuk a tanítót
• meséljünk arról, hogy milyen volt a mi iskolánk, és kezdetben azokat az élményeket elevenítsük fel, amelyekre szívesen emlékszünk vissza. Természetesen később megoszthatjuk azt is, amikor nehezen éltünk meg egy helyzetet vagy kudarcot vallottunk, de ezekkel ráérünk későbbi életkorban is.  
• ne tanítsunk be olyan mondatokat, amikről úgy gondoljuk, hogy ezekkel „bevágódik” majd (nem vicc, volt, aki azt tanácsolta a gyerekének, hogy dicsérje meg a tanító frizuráját!)

Helyszíni szemle
Arról, hogy melyik iskolába, melyik tanítóhoz fog járni a leendő elsős, sokat kell beszélgetni vele is. Sétáljunk el az épülethez, nézzünk be az udvarra. Fontos, hogy a gyereknek is lehetősége legyen megismerni az osztályfőnököt. Erre általában van is mód az iskola előkészítőn vagy egyéb nyílt napon. Amennyiben több osztály is indul, és lehet választani, figyeljük meg, hogy gyerekünk kivel rokonszenvezik, kivel találja meg előbb a kapcsolatot, hiszen ezek az első benyomások, pozitív élmények meghatározóak lehetnek.

Kedvcsinálók

A beiratkozás napján nem kell fesztivált rendeznünk, de egy fontos lépéshez érkeztünk, amit valamilyen módon megünnepelhetünk. Sort keríthetünk a szezon első gombóc fagyijára, vagy menjünk el egy papírboltba, ahol kiválaszthat egy füzetet vagy ceruzát a már majdnem iskolás. Aki nem akar az augusztusi rohamban táskát, tolltartót beszerezni, már most elkezdheti összegyűjteni a felszerelést, de érdemes megvárni, amíg az iskola elküldi a pontos listát arról, hogy mire lesz szükség.