Hogyan változtathatják meg az apák a világot?

Tony 19 éves. Az apja gyakran megverte, az iskolából kirúgták, rossz társaságba keveredett, többször volt börtönben. Ám mióta megszületett a kislánya, megváltozott.

Nagyon sok olyan, korábban utcai bandákba tartozó férfi él világszerte, akiket a gyermekük születése változtatott meg, pontosabban az a tény, hogy felelősek lettek valakiért. Legyen szó Rio de Janeiro nyomornegyedeiről, az USA nagyvárosainak gettóiról vagy Afrika belső zavargások sújtotta régióiról, az a tény, hogy a gondoskodás és a felelősségvállalás átformálja a férfiakat, mindenhol érvényes.

Egy amerikai kutatócsoport az 50-es években 1000 alacsony jövedelmű, magas kockázati tényezőkkel bíró környezetben élő fiatal bostoni férfi életét kezdett el figyelni, s 45 éven keresztül követte, mi történik velük. A felmérés egyik legfontosabb  tanulsága az volt, hogy az apává válás az egyik legerősebb motiváló ok volt, hogy az érintettek felhagyjanak korábbi, erőszakos, önpusztító életvitelükkel és jó útra térjenek.

Az anyai ösztön létét sosem kérdőjelezzük meg, ám arról már hajlamosak vagyunk elfeledkezni, hogy a természet az apáknál is kialakította a gyermekeihez érzelmileg történő kapcsolódás vágyát olyannyira, hogy a férfiak szervezete ugyanúgy reagál bizonyos hormonális változásokkal egy baba megfoganására és születésére mint a nőké.

Amikor egy apa felveszi a gyermekét vagy játszik vele, megöleli, a nőknél a szoptatás során felszabaduló oxitocin- és prolaktin-hormonok ugyanúgy működésbe lépnek, biztosítva ezzel az apa-gyerek kapcsolat kialakulását. És mégis: noha egyre többet tudunk és beszélünk az apák szerepének fontosságáról, a gyereknevelésre és a kicsikről való napi szintű gondoskodásra még mindig úgy tekintünk, mintha az továbbra is elsősorban a nők dolga lenne. Pedig ez a fajta gondolkodás erősíti a férfiak és nők között lévő társadalmi szakadékot és hozzájárul ahhoz, hogy a nők kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért mint a férfiak.

Hogyan lennének motiválhatóak a férfiak, hogy ők is nagyobb szerepet vállaljanak a gyereknevelésben? A fizetett apasági szabadság járható út. Az elmúlt 20 évben több skandináv kormány is lehetővé tette azt, hogy kb. 365 napot bármelyik szülő otthon maradhasson – természetesen anyagi támogatás mellett. A napokat a gyerekek 12 éves koráig szabadon fel lehet használni, s az ilyen szülői szabadságok ideje alatt az otthon maradó anya vagy apa fizetése 85 százalékát kapja meg. E támogatás hatására a skandináv országokban drasztikusan csökkent a nők diszkriminációja, s az apáknak több mint 90 százaléka vesz ki legalább 6 hét gyereknevelési szabadságot.

Talán nem is gondolnánk rá, de komoly szociológusok úgy vélik, hogy az apák bevonása az otthoni dolgokba jelentősen csökkentené a szegénységet. Jelenleg ugyanis a nőkre (és sok országban a lánygyerekekre) hárul a házimunka és a gyereknevelés oroszlánrésze, így – felmérések szerint – a férfiak munkájának többszörösét kénytelenek elvégezni. Emiatt azonban kevesebb idejük jut tanulásra, ami alacsonyabb szintű képzettséghez vezet, amit persze kevesebb fizetéssel honorálnak.

Nemrég az Egyesült Államokban is készítettek egy felmérést az apák és anyák támogatása közti különbségekről. Az eredmény egészen megdöbbentő volt, kiderült ugyanis, hogy míg a férfiak 6 százalékos béremelést kapnak minden gyerek után, addig a nők esetében gyerekenként 4 százalékkal csökken a fizetés! Hogy miért? Mert a nők a gyerekek miatt kevesebb munkát tudnak vállalni és rugalmasabb beosztásra van szükségük, ezért “értéktelenebbnek” számítanak a munkaerőpiacon.

Ott, ahol felismerték, milyen fontos az apák nagyobb mértékű bevonása az otthoni feladatokba és ennek támogatása, a változás azonnal jelentkezett és visszafordíthatatlanná vált. Nem kell túl sok időt eltölteni például Oslóban vagy Stockholmban ahhoz, hogy észrevegyük: a férfiak szinte ugyanannyi arányban veszik ki a munkából a részüket otthon mint a nők.

Forrás: The Daily Beast