Hová tűntek az igazi férfiak?

Így sóhajt fel naponta sok millió nő a világban. Komoly problémáról van szó, globális méretűről. Mert tényleg nagyon megváltozott valami. Azok a célok, értékek, keretek, amelyek régebben irányt mutattak, azok a társadalmi, családi minták, amelyek régen evidenciaként jelen voltak, mostanra megkoptak, meggyengültek, eltűntek. Így aztán mára nagyon nehéz dolga  van annak a férfinak, aki Férfi akar lenni. A szó nemes és eredeti értelmében.

Elvonulások, férfiképzők, lovagtréning. Előadások, tanfolyamok, könyvek. Beavatások, izzasztókunyhók, megmérettetések. Kétségbeesett és elszánt kezdeményezések ütik fel sorra a fejüket, hogy megállítsák, visszafordítsák ezt a folyamatot. Nincs könnyű dolguk, hiszen generációs mintákat kell felülírniuk, gondolkodásmódokat és hitrendszereket kicserélniük – valóságos agymosást kell végezniük, hogy a frusztrált, meggyengült, célt tévesztett, gyökerek és ideálok nélküli férfiak magukra találjanak, megismerjék és főleg elfogadják, majd működtetni kezdjék saját férfiszerepüket.

Férfisátor

Az egyik ilyen próbálkozás a Férfisátor, ami elsősorban a beavatás fontosságára helyezi a hangsúlyt. Régebben a beavatásoknak óriási szerepük volt, hiszen egy fiú ezek mentén érett bele a férfitársadalomba és vállalhatta a felelősséget közvetlen és szélesebb környezetéért. Magyar népmeséink tele vannak beavatásokkal – tulajdonképpen minden útrakelő kiskirályfi, pásztor, kiskondás, aki elindul egy cél, egy feladat után, a mese végére beavatódik, része lesz egy olyan szakrális folyamatnak, amely során felnő, testileg-lelkileg-szellemileg éretté válik a próbák mentén, s végül elnyeri a kincset, ami nem más, mint önmaga, immár minden felesleges sallangtól, lehúzó erőtől mentesen. Amikor az Égigérő fában Jánoska felmászik a fenti világba, hét bőr gúnya szakad le róla. Ezek képviselik addigi életének immár kinőtt, feleslegessé vált, levethető, maga mögött hagyható gondolkodásmódját. Mire felér, János lesz.

A Férfisátor ilyesféle beavatást kínál majd’ két évtizede. Alapítója, Zöldy Pál egy rémületes felismerés nyomán hozta létre a társaságot, amikor rádöbbent, nem tud mit átadni éppen nagykorúvá cseperedett fiának. Nem volt egyedül: több barát, ismerős  is ugyanezt érezte saját gyermekeivel kapcsolatban, s megkezdték elvonulásaikat, hogy megvitassák, mit lehetne tenni. A kör gyorsan szélesedett . A férfivá válni akaró férfiak rituálékat teremtettek: íjásztak, ostorral pattogtattak, magyar néptáncot tanultak, doboltak, majd kialakították beavatási szertartásaikat Richard Rohr segítségével, aki Amerikában csinálja ugyanezt az ottani útkereső férfiakkal. „A tudatosság hiánya miatt fellépő funkció vesztés és az ezt követő térvesztés rászorítja a férfiakat, hogy foglalkozzanak az őket ‘sújtó’ jelenséggel.”  – írják honlapjukon.

Férfiak Klubja

Egy másik, hasonló kezdeményezés a Férfiak Klubja, amelyet Bedő Imre hívott életre, hogy új egyezség teremtődhessen férfi és nő között, amelynek alapja a férfiak önbecsülésének, teremtő erejének, eredeti értékeinek visszaállítása, megőrzése. A tét hatalmas: a jövő generációk boldogsága, kiegyensúlyozottsága. Kapaszkodók, keretek, értékek és pozitív minták nélkül ugyanis egyetlen egy embernek sincs sok esélye a megmaradásra. Túlélni lehet, vegetálni is, egyik napról a másikra tengetni az életünket is. De nem ez a cél. „Hogy hányan maradtunk még, hányan tudunk, akarunk és merünk lépni, és együtt mire megyünk, az hamarosan elválik!” – írja Bedő. A Férfiak Klubja közösség, védszövetség. Arra törekszik, hogy új egyezség jöhessen létre férfi és nő között azáltal, hogy a férfiak visszakapják régi helyüket, ami a tartásról, a példamutatásról, tettrekészségről, a felelősségvállalásról szól. S ha ez sikerül, a nők újra nők lehetnek, a gyerekek pedig olyan mintát kapnak, amivel stabil és értékkel teli életet tudnak felépíteni és persze továbbadni a saját gyerekeiknek.

Énakadémia

Hasonló célokkal és küldetéssel jött létre az Énakadémia is. Alapítója, Joós István Ember provokatív, szókimondó bejegyzései nem hagyják, hogy elmenjünk a téma mellett. (Pl. „Íme az ok, amiért csak megdugtalak.” Vagy: „Beképzelt vállalkozó, magányos szépfiú, önző pöcs –  sok minden voltam már, és maradtam is bizonyára még, lassan változó mértékben, de egy ideje leginkább “csak” embernek érzem magam. Ember, akinek Dolga Van. Ez Vagyok. Férfi.”) Itt már a nőkön is hatalmas a hangsúly, hiszen férfi nő nélkül, nő férfi nélkül nehezen tud saját mivoltában kiteljesedni. Az Énakadémia feladatokat ad mindkét nemnek, hogy ráléphessen arra az útra, amit férfiként, nőként végig kell járnia. Válaszokat kínál és magyarázatokat. Vezetőket, példaképeket, útmutatókat, és nem utolsósorban valódi, összetartó és megtartó közösséget. Joós István és csapata képzésein precízen kidolgozott, nagyon tudatosan felépített programokkal dolgozik, mert tudják: már nincs mire várni, azaz: már réges-rég óriási a baj. Előadásaikon gombostűt nem lehet leejteni, kurzusaikra várólistán sorakoznak a nevek. Mert mindenki érzi, ez így nem mehet tovább. Ahogy Guba András piarista szerzetes mondta egy nekünk adott interjúban: „Minden fiúban ott van az igény a beavatásra.”