Így is lehetne: értelmi fogyatékkal élők csodája a tanyán

Bea és férje évekkel ezelőtt szakított a fővárosközeli életmóddal és egy vidéki tanyára költöztek. A kiskunsági Strázsa tanyán pedig a gazdálkodás és a vendégház üzemeltetése mellett rendkívül fontos üggyel is foglalkoznak. Értelmi sérült fiataloknak adnak valódi életet.

Élményket, közösséget, barátokat, célokat, jövőt, és ha minden jól megy, hamarosan stabil munkát és lakhatást is.

Utóbbi tervük még csak mostanában körvonalazódik, ugyanakkor hiánypótló, hiszen az értelmi fogyatékkal élők sorsa a gyerekkorból kilépve igen gyakran megoldatlan. Azok, akik az önálló életvitelre nem képesek, sokszor egy-egy intézmény falai között élik le egész életüket, nagyon kevés az átmeneti otthon, a támogatott lakhatás.

Ezek az úgynevezett átmeneti intézmények sok európai országban mindennaposnak számítanak és elérhetőek a fogyatékkal élők számára – olyan lakóközösségre kell gondolni, ahol szociális munkás vagy más szakember felügyelete mellett az értelmi fogyatékkal élők a lehető leginkább autonóm életvitelt folytathatják.

Fotó: Facebook / Strázsa Tanya

Örülünk, hogy Magyarországon is hallunk efféle kezdeményezésről, hiszen a támogatott lakhatás és a védett munkahely nem csupán az érintettek számára biztosít teljesebb, örömtelibb életet, hanem a társadalomnak is hasznosabb, tevékenyebb tagjaivá válhatnak ezáltal.

Némethné Horváth Beátával, a Strázsa tanya egyik tulajdonosával beszélgettünk táborokról, toleranciáról, normalitásról és csokoládébonbonokról.

A tanyán értelmi sérült fiataloknak szerveztek táborokat és lakhatási lehetőséget. Miért pont nekik?

Nem csak értelmi sérülteknek szervezünk táborokat, sőt, eleinte inkább a többségi társadalomhoz tartozókat táboroztattunk. Egy kézműves tábor alkalmával keresett meg minket egy ismerős házaspár, hogy értelmi fogyatékkal élő lányuk részt vehetne-e a programon. Mi rögtön igent mondtunk, és nagyon örülünk neki, hogy így történt. Akkor megtapasztaltuk, ha mi – felnőttek – természetesen kezeljük a helyzetet, a táborozó gyerekek is elfogadják társuknak az értelmi fogyatékkal élőket. Rita akkor a csoport kedvence lett, mindenki megszerette, és mivel azon a héten ünnepelte születésnapját, a többiek meglepetés-ajándékokkal kedveskedtek neki.

Később bebizonyosodott, hogy a tanya nagyon alkalmas fogyatékkal élő emberek fogadására. A hat hektáros terület, az állatok jelenléte igen jó hatással van az értelmi sérültekre, és ami legalább ilyen fontos: a fogyatékkal élők jelenléte igen jó hatással van a hozzánk látogatókra!

Sokan kérdezték, honnan az érdeklődésünk a sérültek irányában. A férjem közeli hozzátartozója mozgáskorlátozott volt, én pedig gyermekkoromból hoztam az érzékenységem: szüleim egy nevelőotthon mellett építették fel családi házunkat, ahol értelmi sérült gyerekek éltek. Az intézmény akkori igazgatója beengedett minket játszani az otthon parkjába, így találkoztam fogyatékkal élő gyerekekkel. Nem tulajdonítottunk jelentőséget annak, hogy ők mások mint mi, mindannyian gyerekek voltunk, és csak ez számított. Együtt játszottunk, együtt szánkóztunk. Biztos vagyok benne, ha a mai gyerekeknek több alkalmuk lenne sérült gyerekekkel találkozni, játszani, ismerkedni, sokkal inkább elfogadó felnőtté, toleránsabb emberré válnának.

Fotó: Facebook / Strázsa Tanya

A táborok során mit csináltok, mivel töltitek a napokat?

A táborokban a fiatalokkal a mindennapokat „modellezzük”. Úgy élünk, mint az azonos korú ép fiatalok. A legnagyobb önállóság elérésére törekszünk, de természetesen a szükséges segítséget megkapják a résztvevők. Ételt készítenek, képességeiknek megfelelő munkát végeznek, vásárolnak, közösségi programokon vesznek részt, bekapcsolódnak a város életébe, koncertre, kiállításra járunk. Igyekszünk a lehető legtermészetesebb közeget megteremteni számukra.

Ez inkább fejlesztés, vagy inkább nyaralás?

Szó sincs nyaralásról. Ez a program a résztvevők önállósodását igyekszik segíteni, bár legalább ilyen fontos szempont, hogy jól érezzék magukat a program során. Ők sérültek, de nem szabad elfelejteni, hogy már felnőttek, vágynak arra, hogy dolgozzanak. Arra törekszünk, hogy mindenki olyan munkát végezzen, amit tökéletesen el tud látni. Nem elégszünk meg az elég jó eredménnyel. Ha diót törünk, azt a munkát kell jól ellátni. Ha dióhéj is belekerült a megtört dióba, újra át kell válogatni.

A fiatalok minden nap megválasztják a nap dolgozóját. A társak elismerése olyannyira fontos számukra, hogy igyekeznek minden nap kihozni magukból a maximumot. A munkatevékenységek begyakorlása során egyre ügyesebbé válnak.

Többek között itt van jelentősége az alapozó két hetes tábornak, és a havi ismétléseknek. A munkafeladatokon kívül olyan helyzetekkel és érzésekkel is találkoznak a résztvevők, amellyel talán korábban még soha. Az itt szövődő barátságok, a közösség, az elfogadó légkör magabiztosabbá, bátrabbá, kezdeményezőbbé teszi a résztvevőket.

Mennyi idősek mehetnek a táborba?

A táborokat fiatal felnőtteknek szervezzük. Résztvevőink életkora 15 és 40 év között van.

Milyen problémákkal szembesültök? Nehezebben követik a szabályokat, több a konfliktus?

Egyáltalán nem. A fiatalok minden korábbi várakozásunkat felülmúlták. Az egymást korábban nem ismerő résztvevők mára már jó barátságban vannak, és táboron kívül is tartják egymással a kapcsolatot. A közösen alkotott szabályok betartásával sincs gond. Segítik, bíztatják egymást, és számukra idegen közösségekben is nagyszerűen megállják a helyüket Bárhova elmehetünk velük. Adventi koncerten, kiállításon, fürdőben, piacon egyaránt leveszik a lábukról az idegeneket.

Nyitottak, vidámak, elfogadóak. Számukra nem kérdéses a kapcsolatteremtés és az, hogy akarnak-e nyitni a többségi társadalom felé. Azzal azonban tisztában vagyunk, hogy nagy szerencsénk volt a jelentkezőkkel, egészen biztosan nem megy ez majd mindig ilyen simán.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!