Így kezelje az iskolafóbiát

A tapasztalatok szerint az iskolás gyermekek körében a szeptemberi izgalom lecsillapodása után gyakran ilyentájt válik nyilvánvalóvá az iskolától való szorongás, illetve az iskolába járással szembeni ellenkezés.

A szorongás tárgya természetesen függ a gyermek életkorától: az iskolával kapcsolatos tipikus stresszorok az új osztályba, új társaságba való bekerülés, az új (vagy régi, de még mindig félelmetes) tanároktól való félelem. Kicsiknél ehhez társulhat még némi szeparációs szorongás is a szülőktől való elválás miatt, nagyobbaknál a felsőbb osztályba vagy másik iskolába való átlépés kapcsán megnövekedő terhelés lehet ijesztő.

Sajnos még ma is gyakran előfordul, hogy egyes tanulási zavarok, nehézségek (figyelemzavar, diszlexia, diszkalkulia enyhébb esetei) feltáratlanok maradnak, és az ezekkel küzdő gyermek az iskolai és házi feladatokkal nem boldogulva szorongani kezd.

Fáj a fejem, itthon maradhatok?

Azon kívül, hogy nem akar a gyerek iskolába menni és ezt fennen hangoztatja, az iskolától való szorongásnak többnyire egyéb tünetei is vannak. Kezdjük ott, hogy minden gyerekkel előfordul, hogy nem akar iskolába menni vagy hogy tart egy-egy dolgozattól, tanártól vagy akár szociális eseménytől. Ugyanakkor ha a gyermek minden nap panaszkodik, nem hajlandó felkelni, gyakori fejfájást vagy hasfájást (a szorongás testi jelei) panaszol, nem tud aludni vagy fél egyedül, akkor érdemes elgondolkodni a lehetséges okokon.

Vannak gyerekek, akiknél a szorongás olyan erős lehet, hogy teljesen elutasítják az iskolába járást. Ez természetesen különbözik a „sima” iskolakerüléstől, vagyis attól, amikor a gyerek unalomból vagy lázadásból nem akar menni. Az iskolát elutasító gyerekek jelentős része az előbbi csoportba tartozik, azaz a jelentős érzelmi megterhelés miatt igyekeznek inkább megmenekülni a sulitól. Ők általában nem hazudnak valamit és lógnak, hanem inkább könyörögnek, hogy ne kelljen menniük.