Így leszel szuper anya!

Rengeteg könyv, blog, és film foglalkozik azzal, hogy tanácsot adjon, hogyan válhatunk szuper anyává. Mindenkinek szíve joga, hogy eldöntse, melyik irányzat mellett teszi le a voksát, de most álljon itt egy teljesen szubjektív lista arról, hogy három gyerek és hatévnyi tapasztalat után szerintem mitől lesz valaki szuper anyu.  

Ne kattints!

Naná, hogy aggódó kismamaként még inkább fürkésszük gyermekünk testének minden apró változását. Ha egy gyanús foltocskát fedezünk fel a babánkon, máris kattintunk az internetre és „ráguglizunk” a rejtélyes kórra. A nagy kérdés, hogy tényleg megtaláljuk-e a megoldást… Én egy pikkelysömör-szerű foltra kerestem rá a neten. A kislányomnak nem viszketett, nem zavarta, egyszer csak megjelent, és azt gondoltam, első körben a weben próbálom megtalálni, mi is lehet ez. A kismamafórumon feltett kérdésemre hamar potyogtak a válaszok. Fél órán belül két anyuka egy-egy tragikus kimenetelű történetet osztott meg velem, hat másik pedig csalánkiütést diagnosztizált nálunk, és komplett gyógyszerlistával látott el. Az ő véleményük szerint azonnal gyógyszertárba kellett volna rohannom, hogy krémmel, szteroidos injekcióval, homeopátiás bogyóval, nyugtató olajjal és egy bizonyos gyógynövény kivonatával azonnal eltűntessem a foltot. Mielőtt pánikba estem volna, megköszöntem buzgó távgyógyító tippjeiket, és gyorsan becsuktam a laptopot. Ez volt az a pont, hogy befejeztem internetes babaprobléma-megoldó kutakodásomat. Bár jó dolog, egy kattintással válaszlehetőségeket kapni a problémánkra, de legjobban akkor járunk, ha a fontos kérdésekben továbbra is az orvosunkra, védőnőnkre, családunkra hallgatunk. A világháló hasznos eszköz a gyors információszerzésre, de tapasztalatból mondom, a kismamafórumok hozzászólásai tele vannak téves adatokkal, túlbuzgó „szakértőkkel”. Szóval, aki nyugodt babavárásra és kismamaságra vágyik, annak azt javaslom, kapcsolja ki jó időre a számítógépét, és élvezze a kattintás nélküli napok nyugalmát!

Légy türelmes!

Ez a tanács magunkra, és a minket körülvevőkre is vonatkozik. Bár kilenc hónapig készülünk az anyaságra, és az ezzel járó változásokra, az elején bizony tényleg nehéz hozzászokni az új helyzethez. Ahhoz, hogy a testünk megváltozott, hogy lufi méretűek lettek a melleink, hogy a gyermekünk nem csak eszik és alszik, hanem látszólag minden ok nélkül üvölteni is tud. De nem szabad feladni, hanem meg kell próbálnunk türelmesnek lenni saját magunkkal! A testünk, ami kilenc hónap alatt készült fel arra, hogy életet adjon a gyermekünknek, nem fog egy hét alatt visszaváltozni olyanná, hogy rászuszakoljuk a régi, kedvenc, gimis farmerünket. Ha még soha nem szoptattunk, akadhatnak problémák a helyes módszer megtalálásával is. Ha a második héten már legszívesebben a hajunkat tépnénk néhány új dologtól, vegyünk egy nagy levegőt, és gondoljuk végig, hogy milyen jól vettük az eddigi akadályokat. Legyünk büszkék magunkra, amiért életet adtunk a gyermekünknek, és legyünk magunkkal türelmesek! Hiszen senki sem születik szuper anyunak, hanem mindenkit a saját gyermeke tesz azzá, és be kell látnunk, hogy ez nem egy gyors folyamat.

Fogadd el magad!

Valószínűleg rengeteg cikket, könyvet, netes blog bejegyzést olvastál arról, hogy milyen egy „jó” anya. Aztán megszületik a gyermeked, és rémülten konstatálod, hogy nem úgy viselkedsz, ahogy „a nagykönyvben meg van írva”. Hogy a hálaérzet helyett, inkább idegességet váltanak ki belőled a folyton ennivalót hozó, a baba hogylété felől érdeklődő rokonok; hogy az esti fürdést te inkább délután négykor abszolválod; vagy, hogy mivel a szopiztatás nem ment, ezért a lefejt tejet cumisüvegből adod a gyerkőcnek. Elárulok egy nagy titkot! Ez mind nem baj. Az a jó, ami nekünk és a babának is jó. Ha nálunk este hétkor van a fektetés, akkor úgy lesz a jó. Ha fél tízkor, akkor pedig úgy lesz jó. A gyermeknevelésben, és a családi szokások kialakításában nincsenek kőbe vésett szabályok. Ha valamiben mégis bizonytalannak érezzük magunkat, kérdezzük meg a gyermekorvost, vagy a védőnőt, de semmiképp se támaszkodjunk a jóindulatú rokonok és ismerősök tanácsaira.

Szeresd a párodat!

A kisbaba érkezésével a párunkhoz való viszonyunk is megváltozik. A minket összefűző kapocs ugyan erősebb lesz, de kevesebb minőségi időnk marad egymásra. Az éjszakázások miatti kialvatlanság és fáradtság pedig a legidillibb viszonyt is megmérgezheti. Nagyszülők vagy bébiszitter segítségével próbáljunk némi időt kettesben is tölteni. Ez nem önzőség, hanem arra szolgál, hogy feltöltsük a lemerült elemeinket. Egy-egy ilyen együtt töltött estéből energiát nyerhetünk, ami segít átvészelni a hétköznapokat.

Legyél őszinte!

Tapasztalatom szerint nem az alkalmazott nevelési módszerektől leszünk jó szülők, hanem attól, hogy a saját életünkben jól kezeljük a problémákat. Ez azt jelenti, hogy mernünk kell őszintének lenni a gyermeknevelésben is. Merjük bevallani, hogy ha valami nem megy, és merjünk segítséget kérni. Nem attól lesz valaki szuper anyu, hogy mindent egyedül old meg. Sokkal inkább attól, hogy bevallja a nehézségeket és támogatást kér a megoldásukban. Az őszinteség az egyik legfontosabb tulajdonság a gyermeknevelésben. Ha a gyermekünk abban nő fel, hogy látja, hogy nekünk is vannak hibáink és korlátaink, megtapasztalja, hogy van, amire mi sem tudjuk a választ, és ezt őszintén bevalljuk neki, akkor nagy esélyünk van arra, hogy ő is őszinte ember lesz felnőttként.