Ilyen a jó szülő egy tizenéves mellett

Vannak, akik nagyszerű szülei egy kisgyereknek, de elvesztik lábuk alól a talajt, mikor kamaszodni kezd. Mások épp akkor találják meg vele a hangot.

Sokat beszélünk arról, milyen a jó szülő, ilyenkor olyanokat szoktunk felsorolni, hogy érzékeny a gyerek jelzéseire, igényeire, válaszkész, kiszámítható és még sok egyebet. Ezek egyformán érvényesek egy baba és egy nagykamasz melletti szülőre is. De ha ennél konkrétabban nézzük, hogyan viselkedjen az apa és az anya a gyerekkel, sokat változik ez az életkorának megfelelően. 

A tizenéves gyerek mellett legfőképp az lesz jó szülő, aki képes egyszerre elfogadni az eltávolodást, hogy a gyereknek saját gondolatai vannak, esetleg olyan stílust, ízlést hoz a családba, ami tőle idegen, ugyanakkor képes megtartani és jelezni az érzelmi közelséget. Más szavakkal: bizonyos témákban elengedi a kontrollt, másban nagyon is résen van.

Sokaknak nagy nehézséget okoz, hogy elfogadják, ez a gyerek másmilyen, mint ők, és ez már valószínűleg így is marad, bármit is tesznek, bárhogy is próbálják terelgetni Mindenkinek más az érzékeny pontja. Van, akit bánt, hogy gyereke az ő számára idegen területek iránt érdeklődik, és semmit nem jelent neki az, ami a szülőnek fontos.

Egy művészember apának egyértelmű volt, hogy gyermeke is vonzódni fog a szépséghez, művészeti iskolába járatta, ilyen szakkörökbe íratta. Fia mégis műszaki pályát választott, és ez egy időre eltávolította őket, mert ezt úgy élte meg a szülő, mintha legalábbis kiderült volna gyermekéről, hogy marslakó.

Van, akinek a gyerek saját stílusát nehéz elfogadni, például, hogyha egy családban nem érték az öltözködés, szépítkezés, de a lány kamaszodva órákat tölt a tükör előtt, és napjait a hajvasalók bűvöletében éli. Megint máshol az ateista családban a gyerek hívővé válása okozott zavart. Ha őszintén a lelkébe néz az ember, mindenki találhat valamit, amit nehéz lenne elfogadnia.