India: iskolai tananyag lett, hogy a lányoknak is vannak jogaik

Indiában a mai napig rendkívül elterjedt szokás a gyermekházasság, amelynek rengeteg hátránya van, ráadásul évezredek óta azt üzeni a férfitársadalomnak, hogy a nőknek nincsenek, nem lehetnek jogai- Ennek a hagyománynak akar véget vetni egy indiai kezdeményezés.

Usha Houdhary Radzsasztánban nőtt fel, ahol a szokás azt diktálja, hogy a lányok még gyerekként menjenek férjhez, akiknek kizárólagos hatalma és tekintélye van a családban. Usha egyszer gondolt egy nagyot, és egy másik nővel, Yogesh Vaishnay-jal megalapította a Vikalp Sansthan-t, amely workshopok, előadások és egyéb programok segítségével arra oktatja a résztvevőket, hogy a nők ugyanannyit érnek mint a férfiak, így jogaik is vannak. Houndhary abban reménykedik, hogy a tervei szerint az oktatásba is becsempészett újfajta gondolkodás oda vezet majd, hogy egyre több nő járhat iskolába, építhet karriert és vívhatja ki függetlenségét.

A két nő olyan kérdéseket tesz fel a fiúknak, hogy mit gondolnak, vajon miért nem ünneplik a családok a lánytestvéreik születésnapjait, és általában hogy látják, milyen az életük a lánytestvéreiknek: kirekesztettek? Alkoholisták? Mi történik az életükben? Verik őket? És mi a felelősségük a fiúknak, ha ezt tudják, látják? A beszélgetés egyszer csak eljut arra a pontra, amikor a fiúknak rá kell döbbenniük: az ő felelősségük, hogy biztosítsák a lánytestvéreik jóllétét.

„Ti mind járhattok iskolába, aztán elmehettek dolgozni, önálló életetek lehet, de mi van a nővéreitekkel, a húgaitokkal?” A fiúk sok esetben rádöbbennek, milyen igazságtalan helyzetben vannak a lányok, és megfogadják, hogy figyelnek majd rájuk, ragaszkodnak ahhoz, hogy ne kelljen abbahagyniuk az iskolát (a legtöbb lány a korai házasság miatt alig pár évet tölt tanulással), és ne érje őket bántalmazás.

„Abban a pillanatban, hogy a fiúk elkezdenek azon gondolkodni, mért is bánnak ennyire máshogy  a lányokkal, mint velük, az is szöget üt a fejükben, hogy ez igazságos-e vagy sem? A fiúgyerekek szavára hallgatnak a családokban, tehát ha ők kiállnak a lánytestvéreik mellett, van esély rá, hogy több lehetőséget, jogot vívjanak ki számukra”, mondta el Vaishnay a New York Times-nak.

Sajnos azonban attól, hogy az iskolában a fiúk ilyenekről beszélgetnek, otthon sokszor nem fogadják kitörő örömmel a változásért harcoló gyerekeket. „A szülők úgy érzik, felesleges ezzel foglalkozni, és fel is teszik a kérdést a fiúknak, hogy minek járnak olyan órákra, ahol ilyeneket hallanak”, teszi hozzá őszintén Vaishnay.

Ennek ellenére az alapítvány nem adja fel: arra is megtanítja a fiúkat, hogyan tudják hatékonyan és meggyőzően elmagyarázni a közösségnek, mi is az, amit csinálnak, és miért teszik. Vaishnay-ék a szülőket is megpróbálták beszervezni felnőtt beszélgetésekre. Eleinte nem sok jelentkező volt, már csak azért sem, mert a férfiak heti hat napot dolgoznak, ám a fiatal felnőtt fiúk elkezdtek járni a vasárnap reggeli találkozókra.

„Nem az a szándékunk, hogy bárkit is hibáztassunk. Nem hibáztatjuk a fiúkat, a férfiakat. Ha erőszakosak az nem az ő hibájuk: ezt tanulták, mindig is ez a fajta viselkedés jelentette számukra a mintát.”

A Vikalp nem áll meg az iskolák szintjén: a politikai döntéshozókkal is felvette a kapcsolatot Radzsasztánban, arra kérve őket, hogy bátorítsák a nemek közti egyenlőségről szóló párbeszédeket, oktatást.

Forrás: New York Times (via)