Japán: ahol az emberek nem élnek többé intim kapcsolatban

Mi történik egy országgal, ha egyre többen döntenek úgy: nincs szükségük többé férfi és nő intim kapcsolatára?

Ai Aoyoma párkapcsolat-tanácsadóként dolgozik Tokyoban. Az 52 éves hölgy arra törekszik, hogy kigyógyítsa klienseit a Japán média által “cölibátus szindrómának” nevezett “kórból”.

Japán 40 év alatti lakossága a jelek szerint kezdi teljesen elveszteni az érdeklődését a konvencionális férfi-nő kapcsolatok iránt. Milliók élnek úgy az országban, hogy még csak randevúzni sem hajlandóak senkivel, és egyre többen vannak, akik többé nem akarnak foglalkozni a szexualitással. A cölibátus szindróma egy egyre ijesztőbb méretű nemzeti katasztrófa részének is tekinthető. Japánban születik ugyanis a világon a legkevesebb gyermek, s a jóslatok szerint 2060-ra egyharmadával csökken a lakosság száma.

Eközben a szinglik száma elképesztően magas. Egy 2011-ben készült felmérés szerint a 18 és 34 év közötti nőtlen férfiak 49 százaléka, a hajadon nőknek pedig a 49 százaléka még csak nem is randevúzik senkivel. Egy másik felmérés arra világított rá, hogy a 30 év alatti japánok harmada soha életében nem találkozott még senkivel azért, hogy párkapcsolatot alakítson ki vele. A Japán Családtervezési Szövetség szerint a 16-24 éves nők 45 százaléka egyáltalán nem érdeklődik a szexualitás iránt, az azonos életkorú férfiaknak, fiúknak pedig a negyede érez így.

“A házasság a nő sírja”. tartja egy ősi japán mondás. A mondat eredetileg arra utalt, hogy a feleségek nagyon sokat szenvedtek attól, hogy a férjük szeretőt tartott. A mai japán nők ma úgy látják, a házasság karrierjük sírja lehet.

Eri Tomita 32 éves nő. Szereti a munkáját, amelyet egy francia tulajdonú bankban végez a HR-osztályon. Tomita szerint egy nő karrierje abban a pillanatban ér véget, amikor férjhez megy. “A cégek vezetői elkönyvelik, hogy hamarosan úgyis terhes leszel, s innentől nem felelsz majd meg az elvárásoknak. Elbocsájtanak, és a végén háztartási alkalmazott leszel saját jövedelem nélkül, kiszolgáltatva a férjednek.”

A japán nők 70 százaléka otthagyja a munkahelyét, miután megszülte első gyermekét. Shinzo Abe miniszterelnök nemrég hosszútávú terveket harangozott be, hogy motiválja a nőket karrierjük folytatására, de Tomita szerint ahhoz, hogy ennek valóban foganatja legyen, drasztikus változtatásokra lenne szükség a szociális ellátások terén. “Remek életem van”, mondja Tomita. “Gyakran járok el a barátnőimmel remek éttermekbe, meg tudom magamnak venni a minőségi ruhákat és van pénzem utazni, nyaralni menni. Szeretem a függetlenségemet.”

Satoru Kishino 31 éves és azon férfiak csoportjába tartozik, akik passzívan lázadnak a hagyományos japán férfiszerep ellen. Arra a kérdésre, hogy miért nem szeretné, ha lenne egy barátnője, az a válasza, hogy a dolog túl sok problémával jár együtt. “Nem keresek elég pénzt  ahhoz, hogy randevúzni kezdjek és nem akarom vállalni a felelősséget egy nőért, aki esetleg azt hiszi, hogy a kapcsolatból házasság lesz.”

Ai Aoyama nem adja fel: elkötelezett tanácsadóként próbálja a hozzá érkezőket megtanítani férfi és nő közötti kapcsolat fontosságára és szépségére. “Nem egészséges, hogy az emberek fizikailag, lelkileg, érzelmileg egyre távolabb kerülnek egymástól.