Játékosan a pénzügyekről – gyermekeknek

A pénz nem játék, ugyanakkor ezt játékosan is megtaníthatja a szülő a gyermekének. A szakemberek szerint már 3-4 éves korban elkezdhető a tudatos pénzügyi nevelés. Érdemes megtanítani a csere, a pénz, az adakozás, a megtakarítás, az öngondoskodás és a hitel fogalmát is, hogy a kicsik később tájékozottak legyenek, saját életükben megfontolt döntést hozzanak és ismerjék fel, ha valaki át akarja verni őket pénzzel.

Kinek a dolga a pénzügyi nevelés?

A legutóbbi gazdasági világválság rámutatott arra, hogy a társadalomnak hiányos ismeretei vannak a pénzügyeiket illetően és sokan a banki alapfogalmakkal sincsenek tisztában miközben évek óta igénybe veszik  a pénzintézetek szolgáltatásait. Egy gyermek számára az lesz a meghatározó, ahol szocializálódik. Az elsődleges mintát a szülők adják. Ezért nem mindegy, otthon mit lát a gyerek, mennyire fontos a pénz a családban, beszélnek-e a szülők a bevételekről, kiadásokról, megtakarításokról, adakozásról, bevonják-e a gyermeket a pénzügyi döntésekbe, van-e zsebpénze.

Természetesen, ha a szülő nem beszél a pénzről, nem törődik azzal, esetleg szórakozásból, időtöltésből költekezik ki, az is minta lesz. Az első tíz életévben a szűkebb környezet jelentősen befolyásolja egy gyermek pénzügyi tudatosságát, később már a barátok, a kortársak, az iskola, a média határozzák meg, ezért nem mindegy, milyen korán kezdi el a szülő a nevelést.

Játék a pénzzel

A szakemberek szerint a szülőknek érdemes korán elkezdeniük a játékos pénzügyi nevelést. Ez kezdődhet azzal, hogy a felnőttek a pénzügyeikről a családban nyíltan beszélnek, elmondják, hogy a munkáért kapnak pénzt, de ez egy meghatározott összeg, így mindent korlátlanul nem lehet megvásárolni belőle. Beszéljenek arról is, mire célszerű költeni a forintokat, sőt, ki is kérhetik a csemetéjük véleményét egy-egy fontos pénzügyi döntés előtt.

A pénzhasználatba is bevonható egy már 3-4 éves gyerek. Eleinte elég csak annyit megengedni, hogy ő fizessen a boltban. Ezzel megtanulja, hogy az élelmiszerek, a ruházat, az uszodabérlet, a kábeltévé mind-mind pénzbe kerül. Megismerkedik a bankjegyekkel, az érmékkel, a sok-kevés fogalmával.

Az óvodáskorban bevezethető a csere fogalma is. A játszótéren összeszedett kavicsokkal, otthoni színes ceruzákkal, matricákkal kiválóan lehet csereberélni. Mindezek pénzként szolgálhatnak, általuk elsajátítható az, hogy minek mekkora az értéke, mi a drága, mi az olcsó.

Zsebpénz több célra

Ha a gyermek már tud számolni, akkor elő lehet készíteni a pénzt a bevásárláshoz, megszámolni a bankjegyeket, később a visszajárót. A szülő kérje meg a gyereket arra: segítsen beosztani a pénzt, hogy jusson mindenre. Így megtanulja, hogy például egy játékbaba megvásárlásával az előre meghatározott összegből már nem jut tejre vagy kenyérre, de vehet matricás könyvet, ami nem olyan drága, így a tervezett élelmiszerekre is marad a pénzből. De a szülő a postai csekkbefizetési műveletbe is bevonhatja a gyermekét, megmutathatja, hogyan kell készpénzt felvenni a bankautomatából (megmutatható, mennyi pénz marad a számlán, amiből hó végéig gazdálkodni kell), hogyan működnek a busz-, villamos- és metrójegy-kiadó automaták. Szakértők szerint érdemes tíz éves kor alatt a készpénzt előnyben részesíteni a bankkártyás fizetésnél, hogy a gyerek lássa a költést. A mágneskártyán lévő összeg korlátlannak tűnhet a kicsik számára és ez megzavarhatja őket.

A zsebpénz is nagyon hasznos. A gyermek megtanul takarékoskodni, gazdálkodni, beosztani. Ha malacperselyt vásárol a szülő, vegyen olyat, amelyiknek három rekesze van (ha nincs ilyen, alkalmas lehet három boríték is). Ez azért célszerű, mert az egyikbe tett pénzt rövid távú céljaira, például édességre fordíthatja. A második rekeszben a hosszú távú céljaira gyűjthet, ami sokba kerül, így például sportcipőre, biciklire, görkorcsolyára. A harmadik rekesz az adakozásra való. Oda annyi pénz tehető, amennyit a gyerek szeretne önként felajánlani rászorulóknak, szegény családoknak, idős otthonnak, állatmenhelynek. Tinédzserkorban egy negyedik rekesz is lehet a befektetéseknek.

Az a jó, ha a szülő nem szól bele, hogy a gyerek melyik rekeszbe mennyit tesz. Ekkor fogja ugyanis megtanulni, hogy pénzt gyűjteni hónapokig, évekig is lehet, ha sokat tesz félre, sok marad, és az álmai elérhetők lesznek, ugyanakkor bevésődhet az is, hogy a drága termékek, amelyekre sokáig kuporgatott, nem mindig a legjobbak. (Ennek nyomán később például egy lakáshitel pénzügyi következményeit is alaposan átgondolja majd.) Ugyanakkor rájön: mindig van annyi pénze, amiből jótékonykodhat, ez is fejleszti a személyiséget. Az adományozás persze úgy is történhet, hogy a kinőtt ruháit vagy a megunt játékait odaadja civil segítőknek. Ilyenkor jó, ha a logisztika miatt megbeszéli a szülő a gyerekkel, hogy kiknek juttassák el a csomagot.

Van, amelyik szülő kamatot ad a hosszú távra félretett pénzre, ez lehet havi 10-20%. Ebből  a mintából látható, hogy ha rendszeresen tesz félre sokáig, jóval több pénze lesz a megtakarítottnál.

Zsebpénz persze kereshető házimunkával is. Célszerű olyan munkáért fizetni, amelyik nem a mindennapokhoz tartozik. Például ne jutalmazza a szülő az elmosogatást, vagy seprést, de az autó lemosását vagy a kerti munkákat már igen. Fontos, hogy a szülő ne becsmérelje az elvégzett tevékenységet, és ne is mondja meg, mire költse a fia vagy lánya a pénzt. Inkább ebben az életkorban kisiskolásként vásároljon a gyerek vacak termékeket pár ezer forintért és megtanulja, hogy az nem volt egy szerencsés üzlet, mintsem később egy több millió forintos személyi kölcsönnél jöjjön rá erre. Persze azt egyértelművé kell tenni, hogy a szülő mi az, amit fizet és mi az, ami csak a zsebpénzből megoldható, így nem lesznek felesleges kérések.

A zsebpénz esetében jó kiindulási alap az, hogy annyiszor 200-500 forintot adjon a szülő egy hétre, ahány éves a csemetéje. Hat éves kor alatt kupont is lehet adni, amit beválthat játszóházra, fagyizásra.

Pénzmesék, pénzügyi társasjátékok

A 7-14 éves korosztályra már nemcsak az otthoni nevelés, hanem tágabb környezete is hat. Ekkor a szülőnek maximálisan következetesnek kell lennie magával és a családdal szemben a pénzügyek területén. Ha azt mondja, hogy a korrupciót elítéli, és közben hálapénzt csúsztat az orvosa zsebébe, akkor hiteltelen lesz a gyermeke szemében, és ez alapjaiban rengetheti meg a bizalmi kapcsolatot.

További alapelv, hogy a szülő ne adjon kölcsönt a gyerekének. Azt ugyanis tudni kell, hogy ha elvertük a pénzt, annak következménye van. Várni kell a következő összegre, több napot, hetet akár. Célszerű elmondani, hogy a kapott összeget mindig jól ossza be és ne költse el azonnal.

Ha a szülő bankban intézi az ügyeit, vigye magával a gyerekét, mondja el, hogy miért mennek, mit csinálnak ott. Elmondhatja, melyik szolgáltatás mit jelent, miért előnyös a  pénzintézetnél tartani a pénzt és hasznos lehet a megtakarítási számlán is elhelyezni egy kisebb összeget, hogy lássa: a felnőttek is spórolnak, ők is tervezgetnek.

A kamaszkorúak pénzügyi nevelése pénzmesékkel, pénzügyi társasjátékokkal történhet. Előkerülhet a Monopoly, a Gazdálkodj okosan!, a cashflow vagy stratégiai játékok. Itt a család együtt játszhat és a felmerülő pénzügyi kérdéseket, bizonytalanságokat, kételyeket is megbeszélhetik. Ez a korosztály az iskolában is kap megerősítést a pénzügyinek kezeléséhez. Egyre több bank szakembere tart előadást középiskolában, és a Nemzeti Alaptanterv részeként is tanítható gazdasági ismeret. Ezek révén is könnyen megtanulható a hitel, a személyi kölcsön, a megtakarítás, a lakástakarék és az öngondoskodás fogalma.

A szülői attitűd

A lényeg, hogy a szülő magabiztos legyen a pénzügyi döntéseiben, ugyanakkor figyeljen oda arra, hogy a gyermek kiválóan tudjon számolni, arányosítani, százalékot számolni. Ha a szülő korán megtanítja: a pénz értékmérő, munkával szerezhető, be kell osztani, azt érdemes okosan elkölteni, ugyanakkor ésszerű tartalékot képezni befektetésnek vagy a váratlan kiadásnak, és mindezt a gyakorlatban is megmutatja, akkor valószínűleg nem lesz elveszett a gyereke a pénzügy világában.

(Himer Csilla pénzpedagógs cikkei nyomán)